Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Weinträger Adolf festőművész

ki. Itthon 49 alkalommal mutatkozott be önálló kiállítással! Külországi önálló bemutatkozásra is volt alkalma az NDK-ban, Kühlungsbornban 1961-ben és Zomborban 1982-ben. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a bajai Türr István, a szolnoki Damjanich János, a pécsi Janus Pannonius Múzeumokban, a Kecskeméti Galériában, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban, a Művészeti Alapnál, a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzati Hivatalban, Debrecenben, Égerben, Székesfehérvárott, továbbá különböző intézményeknél, hivatalokban és magánszemélyeknél.

Az Országos Pedagógiai Intézet, a Pedagógus Szakszervezet és mások szervezésében több továbbképzési és művésztelepi cikluson vett részt, így Balatonfűreden, Balatonkenesén, Dunaújvárosban, Pécsett, Szadán, Sopronban, Tokajban, Vácott és Baján is.

Pedagógiai, művészeti és társadalmi munkásságát elismerték, kitüntetéseket kapott, díjakat nyert: A Közoktatás Kiváló dolgozója (1959, 1961), Janus Pannonius-érem (1956), Kiváló Tanár (1966), Székely Bertalan-érem és -díj (1971), Nagy István-emlékplakett (1971), megyei nívódíj (1975), Érdemes Társadalmi Munkás (1978), Kiváló Munkáért (1982), a Bács-Kiskun Megyei Tanács művészeti díja (1985) és az Április Negyediké Érdemrend (1987) fémjelezték munkásságát. Megkapta a Megyei Szakszervezeti Tanács művészeti díját, elnyerte pedagógus képzőművészek országos és megyei kiállításai és más megyei tárlatok I. és II. díjait, különböző pályázatok és kiállítások helyezéseit, okleveleit.

Külföldön a szlovákiai rokonlátogatásain kívül jutalomüdülésen és tanulmányutakon járt Franciaországban, Jugoszláviában, az NDK-ban és NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Svájcban és a Szovjetunióban.

Dr. Bodnár Éva írta róla 1961-ben: „Rudnaynak a művészete nem külsőségekben, hanem lényegében, belső tartalmában ragadta meg a tanítványt. A magyar nép és a magyar táj szeretete, őszinte ábrázolása, a lendületes ecsetkezelés, a mély tüzű színek szeretete a legfőbb s a legmaradandóbb öröksége Rudnay igaz művészetének. Itt az Alföldön élve a falu hétköznapjait, gondjait, örömeit, a táj ezernyi arcát közvetlen közelről ismerve alakult ki Weinträger Adolfnak a legértékesebb magyar hagyományokra épülő művészi látása. Friss és tiszta művek jellemzik művészetét. A finoman szövődő selymes tónusok, borongós barnák, áttetsző meleg szürkék, és néha - különösen újabb képein - napsütötte, világos, sárgászöldek. A kifejezőkészség spontán és könynyed szellemessége, ötletessége szinte magától értetődő közvetlenségben jelentkezik. Azt a belső vívódást, amelyet a mondanivaló őszinte193