Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Weinträger Adolf festőművész

Ezután került sor arra, hogy 1969. szeptember 1-jén a bajai Központi Általános Iskola állományába lépett, ahol rajzot tanított. Ugyanabban az évben megbízást kapott Baja és a bajai járás általános iskolái rajz szakfelügyelői teendőinek ellátására. A Bács-Kiskun Megyei Művelődésügyi Osztály 1971-ben a rajz tantárgy megyei vezető szakfelügyeletével bízta meg. A művész-szakfelügyelő 1973. július 31-ig tartozott a Központi Általános Iskola dolgozói közé.

Még 1971-ben beköltözött családjával Bajára. A Szarvas Gábor utcában építette fel pedagógus kölcsönből műtermes házát. Amikor 1973-ban újabb állást hirdetett a bajai Tanítóképző Intézet, ismét pályázott, sikerrel. Kinevezték tanárnak augusztus 1-jével, egyben szakcsoport-vezetéssel is megbízták. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének is tagja lett 1975-ben. Amikor az intézet főiskolai rangot kapott, 1976. szeptember 1-jei hatállyal főiskolai tanárrá nevezték ki. Nyugdíjba 1987. szeptember 1-jén ment.

Életének utolsó évében - születésének kerek, hatvanadik évfordulóján - valamilyen megmagyarázhatatlan belső késztetésre 6 önálló kiállítást rendezett, Debrecenben, Kecskeméten, Bácsalmáson és Baján. Városunkban egyidejűleg kettős kiállítással festményeit bemutatták a múzeumban, grafikáit és tusrajzait a művelődési központban. Mintegy ráadásként munkahelyén, a főiskolán kísérleti gyűjteményéből rendezett bemutatót. Mintha érezte volna, hogy életútjának végére érkezik, bizonyítani akarta, mire képes. Elmondhatjuk, valóban művészetének összefoglalását nyújtó kitárulkozás volt ez a példátlanul nagy erőkifejtést is igénylő kiállítás-sorozat. Elveivel ellentétben makacsul igyekezett összesürítve, szinte túlzsúfolva nyilvánosan bemutatni műveit. Még arra is jutott energiája - az egyébként is túlfeszített életet élő művésznek -, hogy a kiállítási meghívóhoz mellékelt kisméretű tusrajzaival is megjutalmazza a címzetteket. Felesége úgy emlékezik vissza erre az időszakra, hogy óvta ettől a megerőltető, hajszolt tevékenységtől, de hiába, mert érzéseit felfedve, őszintén megnyilatkozott, hogy most dolgoznia kell a munkája összefoglalását nyújtó kiállításokon, majd lesz idő a nyugalomra is ... Aztán erejét veszítve már nem sokáig élvezhette nyugdíjas életét. Mellhártyagyulladással betegen feküdt, és váratlanul tüdőembolia következtében, 60 évesen, 1987. december 16-án elhunyt, s december 22-én nagy részvét mellett temették el a bajai köztemetőben.

Pedagógiai munkásságát - csupán röviden a lényeget kiemelve - nem könnyű összefoglalni. Magasan képzett német nyelvismerettel rendelkező kiváló szakember volt. Tanári munkájában ezt kamatoztatta. Egyéniségét az igényesség, túlfűtöttség, segítőkészség és kollegális magatartás

191