Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Weinträger Adolf festőművész
észak-bácskai területtel. Baján 1947-ben beiratkozott a Rudnay Gyula festőművész által vezetett képzőművészeti szabadiskolába. Megélhetése érdekében munkát vállalt Vaskúton. Egy kisipari termelőszövetkezetnél volt adminisztrátor, majd könyvelő 1952-ig. A tehetséges ifjú 1948-ban sikeres felvételi vizsgát tett Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán. Dédelgetett álmát, hogy ott tanuljon, apjának betegsége és anyagi körülményeik miatt megvalósítani mégsem tudta. Megmaradt számára az a lehetőség, hogy talentumát a bajai képzőművészeti szabadiskola kereteiben (később más elnevezéseket kapott) gyarapítsa, s közben vaskúti lakóhelyén vállalt munkájával könnyítse szüleinek helyzetét. Ennek a képzési folyamatnak természetes velejárója volt az, hogy a képzőművészeti szabadiskola alapítója, Rudnay Gyula - Kossuth-díjas, kiváló művész, az alföldi iskola irányzatának egyik vezető szerepű személyisége - volt rá a legnagyobb hatással. Kitűnő képzéséhez hozzájárultak P. Bak János, B. Mikii Ferenc és Kun István festőművészek is, Rudnay tanársegédei. Nem is vált meg Rudnay mester közelségétől, amíg az Baján lakott. Ott töltötte szabadidejének jó részét egészen 1952-ig. Legfőbb tanítómestere egyszer azt mondta: „Mindig csak úgy fessen, ahogyan lát és ahogyan érez.” Kijelentette: „Fiam, maga egy életen át akvarellezni fog, s az akvarellből rengeteget át fog menteni az olajfestésbe.” Ilyen tanácsokat adott többek között Rudnay útravalóul. Igaza lett. Első jelentősebb művészi sikerélményei is megteremtődtek azzal, hogy Rudnay és tanársegédei festőnövendékeinek kiállításain a falakon láthatta munkáit. Kiállíthatott 1949-ben a budapesti Világifjúsági Találkozó képzőművészeti tárlatán, majd Kecskeméten megyei kiállításokon. A Vojnichkúriában - ahol a szabadiskola, szabadakadémia, majd alkotóház működött - egy ideig külön műterme is volt. Megnősült 1952. július 26-án, feleségül vette a vaskúti illetőségű Arnold Ilonát, aki 1931. november 17-én született. Házasságukból két gyermekük származott. Az 1953-ban született Adolf, aki az építészmérnöki hivatást választotta, és 1957-ben Éva, aki apja nyomdokain haladva rajz-földrajz szakos tanár lett. Tanítói kinevezést 1952. szeptember 1-jei hatállyal kapott Vaskútra. Év végéig a könyvelőséget másodállásként megtartotta. Felvették 1953- ban levelező hallgatónak Szegedre, a Pedagógiai Főiskola rajz szakára. A tanítás, a tanulás és az alkotás évei következtek. Gyermek képzőművészeti szakkört szervezett és sikerrel vezetett 1954-től Vaskúton. Ritka volt az ilyen közművelődési forma vidékünkön. Már az első évben helyi kiállítással mutatkoztak be, ami figyelmet 189
