Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Telcs Ede szobrászművész

ton. Művészi karrierje itthon ezzel elkezdődött. A négyéves akadémia és a hároméves mesteriskola sikeres elvégzése után befejezte bécsi tanul­mányait. Hétéves világvárosi tartózkodása alatt európai műveltségű mű­vésszé vált. Budapesten akart letelepedni a 23 éves művész, ehhez ajánlóleveleket is kapott Stróblhoz és Zala Györgyhöz. Az volt a terve, hogy összespó­rolt 500 forintjából előbb olaszországi körutat tesz. Pénzét azonban csa­ládi okokból húgának adta. Megmaradt 50 forintjával csak Velencébe juthatott el. Itt nagy élményeket szerzett, de pénze elfogyott, és gyalog kellett hazaindulnia. Szerencséjére kocsival és vonattal díjtalanul eljut­hatott Ausztriáig, ahol egy pesti egyetemi tanár pártfogásába vette, és hazautazhatott. A Stróblnál szerzett régi tapasztalatai miatt Zala György epreskerti műtermében jelentkezett Hellmer ajánlólevelével. Zala rögtön megbízta munkával. Rövid idő múlva - 1895. október 1-jén - bevonult „önkéntes éveit” leszolgálni az 1-es gyalogezredhez. Közben a millenniumi kiállí­táson szerepelt müvei közül a Két bornemisszát 600 forintért megvette Ferenc József, akivel személyesen is találkozhatott. Az állam pedig Gó­liát című szobrát vásárolta meg 800 forintért. A katonai kiképzéssel járó szokatlan fegyelmet és a gyakorlatozásokat jól tűrte. A tiszti képzés sem jelentett számára nehézséget. Tartalékos hadapródjelölt őrmesterként szerelt le. Amikor önkéntes évei leteltek, igyekezett a maga lábára állni. Zalától is megvált, önállósította magát. A millenniumi kiállításon müveiért ka­pott pénzen műtermet bérelhetett a Munkácsy utca 14. számú házban. Megkezdhette önálló szobrászi működését, elindult a művészi karrier útján. Nehéz dolga volt, mert akkortájt Fadrusz János, Stróbl Alajos és Zala György szobrászművészek triumvirátusa mellett kellett az élvonalba törnie. Két évvel a tiszti iskola befejezése után bevonult nyári kéthónapos gyakorlatra gyermekkora városába. A szabadkai 6-os honvéd gyalogez­redhez osztották be. így gyakran találkozott szüleivel és testvéreivel. Ezek a bevonulások később megismétlődtek, de szívesen vette, pihenő­nek, kikapcsolódásnak tartotta az ekkorra már tartalékos hadnagy. Egy önkéntes társa révén megismerkedett annak húgával, Gerőfi An­nával, egy téglagyár igazgatójának lányával. Az első látásra megérezte, hogy ő lesz asszonya, 1900 tavaszán összeházasodtak. Lakásuk a Szondy utca 80. szám alatt volt. Első gyermekük, Sári 1901-ben, a második, Má­té 1902-ben, a harmadik Pál 1903-ban született. Felesége súlyos beteg lett, vesetuberkulózisban szenvedett, állapota egyre romlott, 1910. feb­179

Next

/
Oldalképek
Tartalom