Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Telcs Ede szobrászművész

ton. Művészi karrierje itthon ezzel elkezdődött. A négyéves akadémia és a hároméves mesteriskola sikeres elvégzése után befejezte bécsi tanulmányait. Hétéves világvárosi tartózkodása alatt európai műveltségű művésszé vált.

Budapesten akart letelepedni a 23 éves művész, ehhez ajánlóleveleket is kapott Stróblhoz és Zala Györgyhöz. Az volt a terve, hogy összespórolt 500 forintjából előbb olaszországi körutat tesz. Pénzét azonban családi okokból húgának adta. Megmaradt 50 forintjával csak Velencébe juthatott el. Itt nagy élményeket szerzett, de pénze elfogyott, és gyalog kellett hazaindulnia. Szerencséjére kocsival és vonattal díjtalanul eljuthatott Ausztriáig, ahol egy pesti egyetemi tanár pártfogásába vette, és hazautazhatott.

A Stróblnál szerzett régi tapasztalatai miatt Zala György epreskerti műtermében jelentkezett Hellmer ajánlólevelével. Zala rögtön megbízta munkával. Rövid idő múlva - 1895. október 1-jén - bevonult „önkéntes éveit” leszolgálni az 1-es gyalogezredhez. Közben a millenniumi kiállításon szerepelt müvei közül a Két bornemisszát 600 forintért megvette Ferenc József, akivel személyesen is találkozhatott. Az állam pedig Góliát című szobrát vásárolta meg 800 forintért. A katonai kiképzéssel járó szokatlan fegyelmet és a gyakorlatozásokat jól tűrte. A tiszti képzés sem jelentett számára nehézséget. Tartalékos hadapródjelölt őrmesterként szerelt le.

Amikor önkéntes évei leteltek, igyekezett a maga lábára állni. Zalától is megvált, önállósította magát. A millenniumi kiállításon müveiért kapott pénzen műtermet bérelhetett a Munkácsy utca 14. számú házban. Megkezdhette önálló szobrászi működését, elindult a művészi karrier útján. Nehéz dolga volt, mert akkortájt Fadrusz János, Stróbl Alajos és Zala György szobrászművészek triumvirátusa mellett kellett az élvonalba törnie.

Két évvel a tiszti iskola befejezése után bevonult nyári kéthónapos gyakorlatra gyermekkora városába. A szabadkai 6-os honvéd gyalogezredhez osztották be. így gyakran találkozott szüleivel és testvéreivel. Ezek a bevonulások később megismétlődtek, de szívesen vette, pihenőnek, kikapcsolódásnak tartotta az ekkorra már tartalékos hadnagy.

Egy önkéntes társa révén megismerkedett annak húgával, Gerőfi Annával, egy téglagyár igazgatójának lányával. Az első látásra megérezte, hogy ő lesz asszonya, 1900 tavaszán összeházasodtak. Lakásuk a Szondy utca 80. szám alatt volt. Első gyermekük, Sári 1901-ben, a második, Máté 1902-ben, a harmadik Pál 1903-ban született. Felesége súlyos beteg lett, vesetuberkulózisban szenvedett, állapota egyre romlott, 1910. feb179