Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Balassa József nyelvész

Balassa a bajai gimnázium elvégzése után beiratkozott a budapesti egyetem bölcsész karára, ahol 3 évet végzett. Még tanítványa lehetett nagy mestereknek, Budenz Józsefnek, valamint Simonyi Zsigmondnak. Egy évig a bécsi egyetem hallgatója volt. Bölcsészdoktori címet 1885- ben, 21 éves korában nyert. Mint próbaéves tanár egy évet a budapesti gyakorló főgimnáziumban töltött. Tanári oklevelet 1886-ban szerzett.

Középiskolai tanár lett Székesfehérvárott, majd 1892-től Debrecenben és 1896-tól 1918-ig Budapesten tanított. Nyugdíjasként 1919-ben kinevezték a tanárképző intézet élére. Vállalta ezt a vezetői beosztást a tudomány érdekében, vajmi keveset tudva a politikáról. A Tanácsköztársaság bukása után állásából elmozdították, megfosztották nyugdíjától. Vagyonát is elvesztette. Később anyagi helyzete javult. Fáradságot nem ismerve bejárta Európát, megfordult Amerikában is, hogy barátokat szerezzen megcsonkított hazájának. Harminc évet tanároskodott becsületes munkával középiskolában, tanítva a magyar, illetve a francia nyelvet. Kitűnő nevelő volt. Vagyonos emberként abbahagyhatta volna a tanítást, hogy csak a tudománynak éljen, de lelki törekvése arra hajtotta, hogy a magyar nyelv tisztaságára, törvényeinek megismertetésére tanintézetekben is tanítson, neveljen.

Egykori tanítványa - Rubinyi Mózes - a Magyar Nyelvőrben, halálának évfordulójára írt tanulmányában így jellemezte debreceni tanári tevékenységét: „Feledhetetlen első megjelenése az osztályban. Szerényen, szinte besurrant az alacsony emberke. Arca szőrrel teljesen benőve, egy pillanatra talán groteszk hatást váltott ki, de két szemének meleg fénye ránk világolt, és szinte megrendített. Miután beírt az osztálykönyvbe, leszállt a katedráról, elénk állt, és csendes szavával egy perc alatt rendbe fegyelmezett bennünket”.

Balassát tudományos munkája alapján többször jelölték akadémiai levelező tagságra. Az illetékes akadémiai osztály szakemberei ezt megtették, de megválasztásáról az utolsó szót a rendes tagoknak kellett kimondani. Ezen a fórumon politikai okokból a nem nyelvész tagok mindig kibuktatták. így sem akadémiai tagságot, sem egyetemi katedrát nem kapott. Maradandó munkásságával mégis méltó helyet vívott ki magának a magyar nyelvtudományban.

Nyolcvan éves korában elhagyta ostromlott Klotild utcai lakását, és egy baráti családnál bújt meg Budán. Onnan 1945 februárjában elindult gyalog, hogy valahogyan átjusson Pestre egyetlen unokájához, de terve nem sikerült. Egy budai rokonához vánszorgott el, és ott is halt meg az ostrom alatt átélt szenvedései következtében 1945. február 26-án. Budán temették el, a ciszterciták templomának udvarán, egy ideiglenes cinteremben.

17