Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Telcs Ede szobrászművész

költözött. Megpróbálkozott azzal, hogy Stróbl Alajosnál, az akkor legkiválóbb szobrásznál tanuljon. Rajzai tetszettek is a mesternek, de amikor megtudta, hogy zsidó, mégsem vette fel. Elkeseredett, és hazament Szabadkára.

Egy ottani gipszöntő rábeszélte, hogy Bécsben tanuljon. Hajóval 1888-ban odament. Ott gipszöntői állást kapott, és bekerült Edmund von Hoffmann szobrász műtermébe, aki felismerte tehetségét. Tanította, első igazi mestere volt. Hoffmann szerette a magyarokat, de a zsidókat nem. Ezért sokat vitatkozott vele, mert ahogyan magát jellemezte akkor: „...aktív zsidó és szenvedélyesen magyar voltam.”

Bécsben takarékosan és nélkülözve élt. Az akadémián felvételire jelentkezett Edmund Hellmemél, aki felvette a 16 éves fiút, és legjobb tanítványa lett. A létfenntartáshoz szükséges pénzt azonban meg kellett keresnie, mert apja időközben tönkrement. Előmenetele jól alakult, egyik szegedi nagybátyja is segítette. Ugyanakkor édesanyjának jó viszonyok között Bécsben élő nagynénje támogatását nem kérte. Két évi tanulás után hazament szüleihez, ott értesült arról, hogy az akadémiától 90 forintos ösztöndíjat kapott. Bécsbe 1890 január elején utazott vissza. Szeme kezdett jobban kinyílni, látóköre kitágulni. Összebarátkozott festőkkel - néhány tájképet is festett -, művészek, írók barátságát szerezte meg. Olvasott, járt múzeumokba, kiállításokra, színházba és operába, vívott és úszott. Negyedéves korában egy budapesti szabadkőműves-páholy havi 50 forint támogatást biztosított számára, így gondtalanabbul élhetett. (Később őt is felvették tagnak.) Ezt írta magáról: „... s így lassacskán belőlem, a kisvárosi vadócból, szobatiszta, sőt szalonképes művésznövendék lett.” Tanulmányaiban jól haladt, negyedikes korában elnyerte az akadémia Fügeraranyérmét, és befejezte Hellmemél tanulmányait.

Gáspár Clemens von Zumbuschnak, a bécsi szobrászok fejedelmének mesteriskolájában tanult tovább. Budapesten előbb meglátogatta támogatóját, aki megígérte, hogy még három évig biztosítja páholya havi 50 forintos támogatását. Aztán hazament Szabadkára a húszéves müvészjelölt. Ott négy év nélkülözése és nehéz munkája után három hónapig végre pihenhetett.

Eduard Teltsch még elsőévesként elnyerte a mesteriskola 300 forintos legnagyobb díját a Die zwei Durstigen című mitológiai szoborcsoportjával. Mesterének biztatására ezt beküldte az 1893. évi bécsi nemzetközi kiállításra, majd Antwerpenbe is, ahol ezüstérmet nyert vele. Ugyanezen alkotásával - a Két bornemissza címet adva müvének - Budapesten, a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893/94. évi tárlatán debütált, majd nagyméretű Góliát című szobra is megjelent az 1894/95. évi tárla-178