Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Szommer Géza iparművész

Az a sajátos mód, ahogyan életét élte, nem zárta ki azt, hogy a kötele­ző elfoglaltsággal ki nem töltött idejében társaséletet is éljen. Tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, melynek közgyűlése 1928-ban egyhangúan dísz­tagjává választotta. Tartósan érdeklődött az irodalom iránt is. Ezirányú vonzódását bizonyítja hátramaradt magyar és német nyelvű könyvtárá­nak összetétele. Könyvszeretetét tanúsítják saját kezűleg újrakötött köny­vei, azok tábláinak belsejére ragasztott ex librisei. Nem volt kártyás, de kártyázni is szeretett. Játékostársaival - a kaszinóban, később lakásán - leginkább alsóztak és a preferansz kártyajátékot játszották. Nem volt erős fizikumú, úszni nem tudott, örömét lelte a természetben, szeretett csónakázni. Vonzódott a különböző érdeklődésű személyekhez, gyakran találkozott, gondolatot cserélt velük. A házimuzsikálásban résztvevő társakon kívül szívesen volt együtt dr. Alföldi Józseffel, háziorvosával, dr. Bellon Gellért apátplébánossal, idősebb Éber Sándor festőművésszel- aki portréját is megfestette -, Herr György zenetanárral és karnaggyal- akinek egy időben házában otthont is adott -, a Krig családdal, Miskol­­czy Ferenc festőművésszel, Szilágyi János tanárral. Kétségtelen, hogy volt egy - a kereső foglalkozásától igencsak eltérő - művészi hajlama, ami meghatározta, minősítette életét. Kedvtelésből megtanulta az iparművészet számos ágának mesterségbeli fogásait, s nagy műgonddal készített tárgyai a mesteremberek fölé emelték, művész­­szé fejlődött. Városunkban való letelepedésének kilencedik évében az Új Élet című bajai újság fedezte fel, így írt róla: „Tudom, hogy meg fog haragudni reám, mert nevét a nagy nyilvánosság elé viszem, de az „Új Élet” közérdeket szolgál, s mivel Szommer Géza bámulatos tehetségénél fogva a közérdek megsértése nélkül nem maradhat többé magánember­nek, kérem ne nehezteljen reám. Somorjai Ferenc kereskedő kirakatában gyönyörű szép, stílusos játékszereket, képrámákat, gyertyatartókat és egyéb dolgokat láttam. Sok utánjárás után sikerült megtudnom a remek­művek tervezőjét. Felkerestem. Az igazi meglepetés csak itt várt reám. A legprimitívebb eszközökkel dolgozó faragómüvészünk megmutatta cso­dálatos alkotásait. A hatást, mit reám gyakorolt, leírni meg sem kísérlem. Meg kell nézni, s minden darabot külön tanulmányozni. A faszobrászat remekeit láttam. Büszkeség, de egyúttal mély fájdalom vett erőt rajtam. Mily gazdasági, művészi kincs fekszik eltemetve. A szerény hivatalnok dolgozik és hallgat. Dolgozik magának, kielégíti művészi ihletét. Kér­dem, miért nem dolgozik a köznek. Nincs tőke! Baja Polgársága! Millió­kat lehetne keresni Szommer Géza művészetével. Állítsunk fel Baján játékárugyárat, vagy egyelőre legalább egy nagyobb szabású műhelyt Szommer Géza vezetése alatt. Adjunk munkaalkalmat népünknek. Fej­174

Next

/
Oldalképek
Tartalom