Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Schulhoff Lipót csillagász
Hét akadémiai kitüntetése mellé 1914-ben megkapta a Becsületrend keresztjét is. Munkásságát, számításait a múlt század végén gyakran idézték szakkönyvek, ismereteket népszerűsítő művek is. írásai a különböző bécsi, berlini, párizsi és budapesti asztronómiai folyóiratokban, közlönyökben, évkönyvekben, észlelési könyvekben és más akadémiai kiadványokban jelentek meg. Nyugdíjba menetele után sem hagyott fel az aktív tudományos munkával, továbbra is rendszeresen, kora reggeltől látogatta a csillagvizsgáló hatalmas könyvtárát. Innen távozva, 1920 novemberében elesett, lábai megbénultak. Elvesztette járóképességét, és a négy fal közé szorult. Elmebeli képessége kifogástalan maradt, folytathatta munkáját a tényleges mozgások vizsgálata tárgykörében. Vidéki pihenő tartózkodásáról tettvágygyal tért vissza Párizsba, de veséjének elégtelen működése miatt beálló, alig három napos mérgezési krízise következtében váratlanul elhunyt 74 éves korában, 1921. október 10-én. Október 13-án temették el. Haláláról a magyarországi lapok és szakfolyóiratok nem írtak, csak a bajai újságok. A Matematikai és Csillagászati Intézet részéről temetésén G. Bigourdan csillagász társa búcsúztatta, felemlítve nemcsak a példás családi életet élő, kiváló tudós munkásságát, hanem intellektuális és morális nagyságát is. A nyugdíjas főkalkulátort zsidó rítus szerint temették el. Ravatalánál magyar szó is elhangzott, egy Párizsban élő tanár búcsúztatta. Schulhoff 1884-ben kapta meg a francia állampogárságot, amelyre kinevezése miatt is szüksége volt. Megszerzéséig Bécsben és Párizsban is külföldön élő magyarnak tekintették. A tudós élete végéig hű maradt hazájához, szülővárosához. Önként lett francia, ragaszkodott választott hazájához, de szívében magyar maradt. Tartotta a kapcsolatot bajai rokonaival, volt osztálytársaival, iskolatársaival, így Dömötör László költővel és dr. Ladányi Mór kórházigazgatóval, a századfordulóig magyar tudósokkal, az első világháborúig egykori osztrák kollégáival is. A Reille avenue 20. szám alatti párizsi lakásáról küldte hangulatos, sokszor költői leveleit Magyarországra, Bajára. Haza-hazalátogatott fiatalabb éveiben, amikor még Bécsben lakott. Egy Párizsban élő egykori bajai iskolatársa írta meg elhunytakor - amit az egyik helyi lap is leközölt -, hogy mennyire lehangolta őt Baja szerb megszállása. Városunkban lakó mostohatestvérének még 1920-ban megírta azon óhaját, hogy megérje Magyarország integritását, hogy örök álmát Baján, magyar rög alatt aludhassa. Ugyanezen levelében azzal is dicsekedett, hogy gyermekeit, két fiát és két lányát híres iskolákban taníttatta, akik a francia közéletben 166
