Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Schulhoff Lipót csillagász

érdekelték politikai jellegű és időszerű dolgok, fontosabb történések, amelyekről mindig jószándékúan, mások megsértése nélkül, szívesen vitatkozott.

Nemzetközi hírnevét igazán alig 31 évesen, Párizsban alapozta meg azzal, hogy a Francia Tudományos Akadémiához 1877-ben benyújtott, a kisbolygókról (aszteroidok vagy planetoidok) szóló dolgozatáért 1878. január 28-án számára ítélték meg a 4000 aranyfrankkal járó Vaillantdíjat. Ezen munkája az égitestek mozgásában a más égitestek vonzása következtében jelentkező zavaró hatásokat, a perturbációk problémáit, matematikai leírásait tárgyalta, összehasonlítva megfigyelésekkel. Ezeknek a szakaszosan ismétlődő háborgásoknak ismeretében számításai alapján fellelt három, már elveszettnek hitt kisbolygót - Maia, Camille és Liberatrix -, amelyeket fölfedezésük idején nem figyeltek meg kielégítően.

Sikerét Magyarországon is üdvözölte a sajtó, a Magyar Tudományos Akadémia 1878. június 14-én levelező tagjává választotta. Székfoglaló értekezése, Az 1873. VII. számú Coggia-Wienecke-féle üstökös pályaszámítása címmel 1881-ben Budapesten meg is jelent.

Párizsban elsők között tanulmányozta a rövid keringésű üstökösök pályaelemeit, pályaszámításaiknak egyik úttörője volt. Foglalkozott széthullásuk kérdéseivel, számításokat végzett keringésükre vonatkozóan. Pályaszámításainak emlékei ma is megvannak üstökös-katalógusokban. Mintegy 20 pályáját számította ki. A Nap körül keringő, szilárd magból, ezt körülvevő gázburokból és csóvából álló égitestek kutatása révén kapcsolatba került jeles égimechanikai szakértőkkel, Tisserand-nal, Callandrau-val, majd Radau-val. így ismerhette föl Tisserand-nal elsőként az 1858. III. üstökös fejlődésének revolúciós tartalmát. Az üstökösök mozgásában jelentkező zavaró hatások hibátlan számításaival sikerült megtalálni ilyen égitesteket. Ezen munkáiért érdemessé vált 1893-ban a Lalande-díjra és 1902-ben a Damoiseau- és a Wilde-díjra. Az üstökösökről és hullócsillagokról szerzett ismereteket három fontos tanulmányában tette közzé.

Foglalkozott az asztronómia más területeivel is. Javította, átszerkesztette pl. a Hold mozgása számításánál alkalmazott úgynevezett Delauney-féle táblázatokat. A 29 bonyolult táblázatból 25-öt egyszerűsített, amelyért a Francia Tudományos Akadémia a Pontécoulant- (1911) és Wilde-érmet (1914) adományozta. Folytatta a galaxison belüli csillagok saját mozgását összegező katalógus kiegészítését, javítását, amelyet elhunyt munkatársa, Bossert adott ki. Teljesen befejezni ő sem tudta. Ez a második kiadású adatsorozat a párizsi obszervatórium önálló köteteként jelent meg, amiért az Akadémia 1920-ban a Lalande-emlékérmét kapta.

165