Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Rábl Béla amatőr színjátszó
Szerette viszont a zenét. Egyik este szülei lefektették a nyári korzó szomszédságában lévő otthonukban. Amikor elaludt, rövid sétát tettek a Sugovica-parti korzón a Szurdéliától a Prováliáig. Visszafelé jövet, nagy meglepetésükre, földig érő hálóingben gyermekük a Nemzeti Szálló teraszán játszó zenekar előtt táncolt, a sétálók nagy érdeklődésétől övezve. Már ekkor volt érzéke a mozdulatteremtéshez. Baján tanult. Az elemi népiskola 4 osztályának elvégzése után az 1918/19. tanévet a gimnáziumban kezdte, ahová két évig járt. Jobban kedvelte a labdarúgást, így megbukott, és a polgári iskolában folytatta a tanulást, amit 1922-ben fejezett be. Mesterségét - a bádogos, vízvezetékszerelői szakmát - apjánál tanulta, de központifűtés-szerelésből is vizsgát tett. Iijú korában a Turul Sportkör labdarúgója volt. A szurkolók primadonnának nevezték el, mert tehetsége volt ahhoz, hogy a pályán eredeti mozdulatokat, sportos motívumokat teremtsen. Mozdulatkészségével már akkor is szórakoztatott. Mesélik, hogy még spárgát is bemutatott egy-egy gól után. Hogyan lett az ifjúból műkedvelő színjátszó? Akkoriban a városban szereplő hivatásos vándortársulatok előadásain villany helyett karbidlámpával világítottak. Ezeket bádogosok készítették. Fiatal inasként, apja megbízásából ügyelt a lámpákra a kulisszák mögött, és figyelte a játékot. Megtanulta a szerepeket, elleste a színjátszó mesterséget. Egyszer, amikor a bonviván énekelt, a világosító fiú is rázendített, sőt túlharsogta, amiért letolást kapott, de felfigyeltek rá. Már 16 éves korában a Bajai Munkás Testedző Egyesület műkedvelői közé fogadták. Kisebb jelenetekben szerepecskéket is kapott, igazi depütálása a Titok című népszínműben volt 1925-ben. A Margarét volt az első operett, amelyben szerepelt, amit az akkor 19 éves bajai Komlósi János írt. Zenéjét az ugyancsak bajai Német Ignác, a közkedvelt Náci bácsi szerezte. Rábl tanította be. 18 évesen egy kalocsai labdarúgó mérkőzésen ismerkedett meg Szarvas Ilona bajai lánnyal, akinek nagyapja Szarvas Gábornak, a tudós nyelvésznek volt testvére. A fiatal lány Pesten tanult szakmát, és ott műkedvelősködött. Megismerkedésükkel megkezdődött közös szereplésük a színpadon és az életben. Házasságot kötöttek 1930. szeptember 27- én. Egy gyermekük született, Éva, aki örökölte szülei tehetségét, mégsem lett színész. A Zeneakadémián diplomázott ének tanszakon. Rábl kisiparos volt, majd alapító tagja lett 1953-ban a Vas- és Fémipari Szövetkezetnek. Itt szakmunkásként, csoportvezetőként és részlegvezetőként dolgozott 1970. évi nyugdíjazásáig. Kitüntetéseket is kapott. Szakmai munkáját a „Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója” kitüntetéssel, itt végzett kulturális tevékenységét a „Szövetkezet Kiváló Színjátszója” 153 ? I
