Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Legányi Dezső iskolaigazgató

Az első világháború ideje alatt nem sorozták be. 176 cm magas, 60 kg súlyú volt, gyenge testalkata miatt felmentették a katonai szolgálat alól.

Amikor Trianon következményeként a környéket Ausztriához csatolták, szándéka szerint szívesen ott maradt volna. Azért, mert nagyon boldog éveket töltött azon a helyen, és egészségének is jót tett az itteni éghajlat, mert Felsőlövő közel volt az Alpokhoz. Magyar állampolgárságának megtartásához az osztrákok nem járultak hozzá, kiutasították. Emiatt hónapokig családjával vagonokban berendezett szükséglakás lakója lett más menekültekkel együtt.

Sopronban vallása miatt állami állásba nem kerülhetett, kisegítő tanárnak befogadták az evangélikus gimnáziumba az 1922-1923-as tanévre. Nem várt rá ott nagy jövő, mert csak akkor véglegesítették volna, ha felesége is áttér az evangélikus vallásra. Az állam sem volt képes a megszállt területekről repatriált pedagógusoknak megfelelő elhelyezést nyújtani.

Amikor Zalaegerszegen és Baján olyan tanárt kerestek, aki megpróbálkozik iskolaalapítással, megtekintette mindkét várost. Beszámolt családjának arról, hogy nem tud dönteni, melyik helyet válassza, aztán úgy határoztak, hogy városunkba jönnek. Fia emlékezetében ez a következőképp maradt meg: „Elmondta, hogy egyik város határában sincsenek szép hegyek, pompás erdei kirándulóhelyek, tiszta vizű erdei fürdők. De Baja határában van egy nagy folyó: a Duna, s annak egy ága a város alá is benyúlik. O megpróbálta - kiválóan lehetett benne fürdeni, és szép homokos partja van. Aztán látott még Baján olyan gyümölcsöt, amelyik mindegyikünk fejénél nagyobb: zöld a héja, belül piros és édes, mint a cukor. Dinnyének hívják. Utána elővett zsebéből egy pirosas színbe játszó hatalmas sárga paprikát. Áhítattal néztük a csodálatos gyümölcsöt, amihez foghatót még sohasem láttunk, és ő sem látott Zalaegerszegen. És amikor felocsúdtunk, egy szívvel kiáltottuk, hogy menjünk Bajára. Nem bántuk már Sopront!”

Nem tanított még olyan típusú iskolában, mint amilyennek a szervezésére vállalkozott. Arról is volt tudomása, hogy tevékenykedtek már megbízott elődei, akik iskolaszervezői próbálkozásaikról gyorsan lemondtak, mert hiányoztak az alapvető feltételek. Nem voltak akkoriban Baján ilyen iskolatípushoz megfelelő szaktárgyi képesítéssel rendelkező pedagógusok, hiányzott az épület, a felszerelés stb. Mégis vállalkozott erre a nagy feladatra, és elfogadta megbízott igazgatói állását 1923. augusztus 27-én.

Városunk - amely a Délvidék jelentős ipari és kereskedelmi központja volt - felkarolta az iskolázás ügyét. Régóta törekedett arra, hogy létre136