Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)

Latinovics Gábor c. püspök

vé tette. Ő is lett első igazgatója. Szerepe volt ebben Latinovicsnak is, mint azt a Baja című hetilap egy kis túlzással írta: „...az állami tanítóképezde létesítésénél és vezetése helyes szervezésénél pedig az oroszlánrész kétségtelenül az övé.”

A róla alkotott képhez hozzátartozik, hogy munkájában feltűnést nem keresett. Őszinte jellemű, emberszerető tevékenysége tiszteletet és bizalmat keltett a város lakóiban. Házát nemcsak az előkelőbbek látogathatták - vallási és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül -, hanem mindazok, akik a város érdekében tenni akartak. Munkája kihatott Baja környékére is. Később kerületi esperesként és prépostként erre tágabb tere nyílt. A különböző vallásfelekezetek közötti békét hirdette és valósította meg anélkül, hogy egyházának érdekeit kitartóan, de higgadt tapintatossággal ne védelmezte volna.

Sokféle helyi társadalmi szerepköréből kiemelhetjük, hogy a bajai Katolikus Legényegyletnek ő volt első ismert elnöke, és Baja első jótékony nőegyletének vezetője is. Nevéhez fűződik a molnárok által újból felépített Szent János-kápolna ünnepélyes megáldása 1877. május 16-án.

Kalocsai kanonokká s a tiszai, majd a bácsi kerület főesperesévé 1878- ban nevezték ki. (Mindkét főesperesség a kalocsai főegyházmegye területén van.) Amikor Kalocsára került, Baja városa jegyzőkönyvi elismerésben részesítette eddigi munkálkodásáért, és utódjául 1878. szeptember 26-án Berényi Dánielt választotta.

A politikai életben is élénken részt vett. Közéleti tevékenységének csúcsa az volt, hogy négy cikluson keresztül városunk képviselőjének választotta. Előtte Tóth Kálmán költő, Baja nagynevű fia volt a képviselő 1865-től 1877-ig. Amikor Tóth Kálmán bajai párthívei előtt kijelentette, hogy nem vállalja tovább ezt a megbízatást, Latinovicsot jelölték.

Az 1878. július 18-án elmondott választási programbeszédében kifejtette elveit. Kiemelte, hogy megválasztása esetén küzdeni fog a király által szentesített 1867: I—XII. te. által biztosított önállóságért, függetlenségért. Konkrét ígérete volt, hogy közigazgatási reformot fog sürgetni, és közigazgatási törvények meghozatalát is szükségesnek tartotta a már kalocsai lakossá vált kanonok. Nem kötötte magát pártokhoz. Támogatói úgy jellemezték, hogy művelt, hazaszerető és szabadelvű.

Vele szemben Gál Pétert jelölték, de az augusztus 5-én megtartott képviselőválasztáson 142 szavazattöbbséggel Latinovics Gábor győzött. Választói fáklyásmenettel ünnepelték győzelmét, írta a Baja című lap. A Bajai Közlöny viszont úgy kommentálta az eseményt, hogy „városunk egy nagy lépéssel haladt hátrafelé...”, mivel „a szélsőségesen klerikális áramlat karjaiba vetette magát.”

132