Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Kohn Sámuel főrabbi
Kohn Sámuel (1841-1920) Sűrűn előforduló családnév volt a Kohn a magyar zsidók között, amely a héber Kohén (pap) szóból ered, és általában a papi származásra utal. Kohn Sámuel a hírneves, tudós rabbi és hitszónok Kohn Schwerin Götz bajai és Bács megyei főrabbinak volt az unokája apai részről, anyai ágon pedig Neuchloss Jakabnak, a dunaszerdahelyi régi zsidó hitközség rabbijának. Baján, 1841. szeptember 21-én született. Itt látogatta a gimnáziumot, közben Perles Baruch Aser bajai tudós dájján (rabbihelyettes) vezetésével behatóan foglalkozott teológiai kérdésekkel. Anyai nagyapja kívánságára rövid ideig a kismartoni (eisenstadti) és pápai jasivákat (az ottani főrabbik által fenntartott ortodox hittudományi iskolákat) is látogatta, de tudásvágyának kielégítését nem szolgálták kellően. A boroszlói zsidó teológia növendéke lett 1858-tól. A liberális-konzervatív irányzatú boroszlói (Breslau, ma a lengyelországi Wroclav) rabbiszemináriumnak nyolc évig volt szorgalmas, jó tanulója. A város egyetemén 1865-ben bölcsészdoktori címet nyert, ott avatták rabbivá. Még pappá válása előtt meghívták a mindössze 25 éves teológust, hogy legyen rabbija a pesti hitközségnek. Később ő lett a főrabbi. 4 éven át volt a hitközség vezetője, tanítója. Házassága, amely fél évszázadnál tovább tartott, harmonikus volt, akárcsak élete. Kitüntették királyi, majd udvari tanácsosi címmel is. Hosszabb ideig gyengélkedett, majd néhány napos betegség után 1920. március 11-én halt meg. Mendelssohn Mózes német filozófus és esztéta (1729-1786) fellépése új korszak nyitányát jelentette, mert a modem szellem felé orientálta a zsidóságot. A felvilágosodást és a racionalizmust képviselte, s a politikai emancipációt megelőzve kivezette a szellemi gettóból a zsidóságot. Ezért „harmadik Mózesnek” is nevezték. Első volt, aki Németországban nyíltan szembeszállt az egyház és állam szétválasztása érdekében. A hit és lelkiismereti szabadság mellett szállt síkra, a vallási türelmet hirdette. Mendelssohn után a vallási élet tekintetében a zsidóság három irányban haladt. Az egyik irány követői teljesen átadták magukat a környezet hatásának, az asszimilációnak, a másik képviselői igyekeztek elzárkózni a haladástól. Ezek között haladt a harmadik, az egészséges konzervativiz-119
