Bánáti Tibor: Bajai arcképcsarnok - Bajai dolgozatok 11. (Baja, 1996)
Juray Károly orvos
Az orvosegyetemre Bécsben járt. Az előírt időnél hosszabb ideig volt egyetemista. Nem azért, mintha rossz tanuló lett volna, hanem azért, mert jól érezte magát ott. Szerencsés csillagzat alatt született, mert apjának anyagi helyzete és szüleinek beleegyezése lehetővé tette számára, hogy vidám életet élhessen egy világvárosban. Orvosi diplomájának megszerzése után egy ideig katonaorvos volt a bajai méntelepen, majd MÁV pályaorvos lett, végül kizárólag magánorvosi praktizálást folytatott. Fügét mutatott a házasságnak, sohasem nősült meg. Mély barátság fűzte a művelt orvosdoktort egy előkelő, rendkívül intelligens, több nyelvet beszélő dámához, Gregus Angyalkához (1850-1938). Ez a kapcsolat nyílt volt, és nem befolyásolta károsan a bajai közvéleményt, ami az akkori társadalmi viszonyok között kuriózumnak számított. (Tetszelgés nélkül állíthatom, hogy Angela néni műveltségéről, szenzibilitásáról némi emlékezet bennem is megmaradt, hiszen tizenkét éves koromig ismertem, a szülőházam mellett lakott.) A zárkózott természetű ember testvéreit, rokonait nagyon szerette és támogatta. Kevés barátra talált. Meghitt barátja volt dr. Rajk (Reisch) Aladár ügyvéd, aki 1901-ben és még kétszer Baja ellenzéki országgyűlési képviselője lett, és Drescher Béla, a rendkívül tehetséges, éles elméjű középiskolai tanár és törvényhatósági bizottsági tag. Orvosi gyakorlatát - nagy vagyona mellett - késői öregségéig buzgón folytatta. Hetvennyolc éves volt, amikor 1929. december 26-án, karácsony másnapján, hajnali 1/2 5 órakor agyvérzésben meghalt a bajai orvosi kar nesztora. Abban a házban, ahol született, felnőtt, amelyben élt, a Zichy Bódog tér 4. szám alatt ravatalozták fel temetés előtt, és a gyászházból a Rókus temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol dr. Róna Dezső kórházigazgató főorvos búcsúztatta. A bajai arcképcsarnok sorozatban nem tudományos, közéleti, vagy más tevékenysége miatt kapott helyet, hanem azért, mert egy letűnt világ utolsó, eredeti képviselője volt. A Bajai Újság 1929. december 28-án - temetése napján - ezt így fogalmazta meg: „Vele egyike távozik az élők sorából azoknak a régi tekintélyes uraknak, akik egy jobb, egy becsületesebb világban is a jobbak közé tartoztak, aki azonfelül a maga erős puritanizmusával, kötelességérzetével és pontosságával a legnagyobb tiszteletet vívta ki, nemcsak orvostársainál és betegeinél, hanem polgártársainál is.” A város egyik legnagyobb adót fizető polgára volt, nagy vagyon maradt hátra örökösei számára. így a Bokodi út elején, a városhoz egészen közel, egy tagban lévő 400 holdas birtok, a kiscsávolyi városrészben -105