Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett Krónika 1936-1948 - Bajai dolgozatok 9. (Baja, 1995)
Előszó
szülői munkaközösségek veszélyét felismerte a katolikus egyház, s az Actio Catholica is hozzákezdett a Katolikus Szülők Vallásos Szövetsége megszervezéséhez. A Miasszonyunk zárdaiskola keretében 1946. június 10-én alakult meg a Szövetség dr. Pataki Kálmánné elnökletével. Céljait világosan fogalmazta meg Czapik Gyula egri érsek Kalocsára küldött levelében, aki szerint működésüket úgy kell megszervezni, hogy „a mozgalom az egyházközösségekkel karöltve a katolikus iskoláink érdekében most is folyó harc győzelmes megvívására alkalmas legyen.” Az államosítási vitákban legtöbbször mindkét részről a népakaratra hivatkozó érvek hangzottak el. Ez az érv áll Mindszenty József 1946-os kalocsai beszéde mögött is: „Felteszem a kérdést: Kié a gyermek? ...Magyar földön így mondja a gyermek is, így mondja a szülő is: A gyermek a szülőké. A gyermek a szülő tulajdonában van, telekkönyvileg az Isten keze írta fel. A szülőknek elsődleges, ősi tcnnészetjoga van a gyermekneveléshez, és ezt az ősi természetjogot senki tőle jogosan el nem veheti. Nem veheti el még olyan közület sem, mint aminő pl. az állam.” A gyűlésen természetesen ott voltak a Miasszonyunk rend képviselői is. A népakarat kifejeződését volt hivatva szolgálni az a zárdában történt eset is, amelyről a közvélemény befolyásolására törekedve a Bajai Hírlap tudósítása számolt be. A Fekete reakció Bácskában című cikk szerzője felháborodva írt arról, hogy a „bajai zárdában a reakció hatása alá került tanári kar a diákokra nyomást gyakorolva a szülők megkérdezése nélkül táviratot szövegezett a tanulóifjúság nevében, és ebben tiltakozik az államosítás ellen.” A Kalocsai Érseki Hatóság április végén már sejtette, hogy az iskolák államosítása hamarosan bekövetkezhet, ezt tükrözte az egyházmegye minden plébániájának megküldött körlevele: „Ha az államosítás most, vagy a közeljövőben vagy bármikor váratlanul, meglepetésszerűen bekövetkeznék (1. vállalatok államosítása) semmit, sem épületet, sem felszerelést erőszak nélkül át nem adhat senki, különben azzal egyházi fenyíték alá esik. Értékek biztonságba tételéről gondoskodás történjék. Iskolai anyakönyvek, irattár feltűnés nélkül papok által plébánián helyezendők el.” Körülbelül egy hónappal az iskolákat államosító törvényjavaslat elfogadása után a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Szerzetes Társulatának - immáron csak volt - bajai iskolájában elkészült az államosítási jegyzőkönyv. A pedagógusok közül senki nem vállalt állást állami iskolában. A tanitórend szép jelmondatának - Senkinek sem ártani, mindenkinek használni! - második felét már nem teljesíthették az intézményben. Az iskola és a magyar közoktatás történetében ezzel egy új korszak vette kezdetét. * A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Kalocsai Iskolanővérek bajai iskolájának krónikája az 1936/37-es tanévtől az államosításig, 1948-ig rögzíti a tanításhoz kapcsolódó legfontosabb eseményeket. Korábbi időkből való iskolakrónika nem maradt ránk, s nem tudjuk volt-e egyáltalán. Az 1936-ban Bajára helyezett Báli Mária Ildefonsa ugyanis megváltoztatta a rendház krónikájának vezetését, s nem naponkénti feljegyzéseket készítettek, hanem egy év történetének összefoglalását írták le. Talán ezért vált szükségessé egy külön iskolakrónika vezetése, mely az évkönyv összeállítá-16
