Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
ott voltak (a minisztereken kívül) Kiss Ernő altábornagy, országos főhadparancsnok, Mészáros Lázár altábornagy, a Ludovika Akadémia főfelügyelője; Henryk Dembinski altábornagy, akit nemrég váltottak le a IX. hadtest éléről; Perczel Mór vezérőrnagy, akinek szintén a közelmúltban fogadták el lemondását a délvidéki magyar erők, a IV. hadtest vezérségéről; Aulich Lajos vezérőrnagy, Láhner György vezérőrnagy, a honvédsereg fegyverzeti főfelügyelője, Schweidel József vezérőrnagy, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka és Török Ignác vezérőrnagy, a honvéd mérnökkar főigazgatója. Az ágyban fekvő beteg Damjanich János vezérőrnagytól Kossuth külön kért véleményt. A haditanács — Dembinski előterjesztésére — egységesen úgy foglalt állást, hogy fel kell hagyni a komáromi összpontosítás tervével; ehelyett Görgey hagyjon Komáromban egy jelentős haderőt, a többivel pedig induljon meg Szeged felé, ahol a többi haderők is koncentráltatni fognak. A haditanács határozatának kézbesítésével Kossuth Csány László közlekedésügyi minisztert, Kiss Ernő altábornagyot és Aulich Lajos vezérőrnagyot bízta meg. Csányt Görgey atyjaként tisztelte; Aulich véleményére stratégiai dolgokban nagyon adott; a küldöttség harmadik tagja, Kiss Ernő pedig olyan felhatalmazást kapott a kormánytól, mely szerint ha Görgey megtagadná a levonulást, vegye át a fővezéri tisztet, s vezesse le ő a hadsereget Szegedre. Ekkor következett be az első véletlen. A háromtagú küldöttség június 30-án megérkezett Komáromba. Görgey még a küldöttség megérkezése előtt írt hosszú levelet Kossuthnak arról, hogy a győri csatavesztés ellenére sem adta fel a komáromi koncentráció gondolatát, hanem továbbra is szándéka az osztrákokat a magához vonandó erősítések birtokában eldöntőleg megtámadni. A küldöttség megérkezése után meghallgatta az újabb minisztertanácsi határozatot, s bár tett reá néhány csípős megjegyzést („az urak Pesten jobban bíznak a török határban, mint Komáromban és a hadseregben”), de aztán megígérte, hogy július 2-ig összegyűjti erőit, s megindul velük Szeged felé. A küldöttség ezzel a válasszal tért vissza Budapestre. Ez volt az első véletlen. Ha ugyanis Görgey ekkor nemet mond, Kiss Ernő előmutatta volna a kormány felhatalmazását. Nem tudni, mi történt volna ebben az esetben; de Mészárosból aligha lett volna fővezér. Görgey azonban jobb meggyőződése ellenére igent mondott, s e válaszát meg is írta a kormánynak. S ekkor jött a második véletlen. A fővezér és hadügyminiszter másodikként írott, s küldöttség által kézbesített levele előbb került Kossuth kezébe, mint a küldöttség érkezése előtt írott, szintén június 30-i levél. Kossuth már a másodikként írott levelet véve is abban a szent meggyőződésben élt, hogy Görgey meg fogja tagadni az engedelmességet, ezért június 30-án éjjel írott válaszában arra kapacitálta Görgeyt, hogy tegye le a fővezéri tisztet, s vegye át a hadügyminisztérium vezetését. Ugyanakkor Wysocki tábornok egyik jelentésére hivatkozva módosította az eredeti haditervet; arra utasította Görgeyt, hogy seregével egyesüljön Wysocki visszavonuló hadtestével, s azután közös erővel verjék meg az orosz főerőt. Azonban alighogy ezt a levelet megírta, Kossuth kezébe került Görgey június 30-án írott első levele, amelyben a tábornok kijelentette, hogy továbbra is Komárom környékén szándékozik maradni seregével. Kossuth nem vizsgálta meg a levelek iktatószámait; a levelet a másodikként írott, de elsőként kézhez vett levélben foglalt ígéret visszavonásának tekintette, s Szemere Bertalan miniszterelnök és belügyminiszter ellenjegyzése 54
