Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)

Varsányi Péter István: Mészáros Lázár hadügyminiszter és a bácsi őrvonal szervezése

a szerbek számára kongresszus tartására, „... egy ilyen gyülekezet a magyar minisz­térium által is elrendeltetett, melyhez Csernovits Péter küldetett biztosul”.26 (A ki­nevezés körülményei némileg bonyolultabbak, de most nincs szükség kitérni a rész­letekre.27) Számunkra csupán az a fontos, hogy Csernovits délvidéki kormánybiztosi tevékenységének katonai vonatkozásai is voltak: kapcsolatot kellett teremtenie a péterváradi, a bánsági és erdélyi főhadparancsnokságokkal. A három főhadparancs­­nok udvarhűségéhez 1848 tavaszán nem fért kétség. A szerb lázadás iránt inkább ellenszenvvel viseltettek, de nem voltak tisztában annak a kamarillával való kap­csolatával. 1848. május 7-én — V. Ferdinánd kézirata nyomán — a magyarorszá­gi főhadparancsnokságok a magyar hadügyminisztérium hatáskörébe kerültek. Így a Délvidéken tevékenykedő kormánybiztos lett az összekötő szál a nemzeti kormány­­szervek és a császári-királyi sorkatonaság felsőbb vezetése között (de így is felfogható: ő került a malomkövek közé, s hogy melyik volt a kettő közül az érdesebb, az nem perdöntő kérdés — legalábbis az ő helyzetük és sorsuk szemszögéből nézve). Csernovits Péter kormánybiztos meglehetősen visszás helyzetével, a főhadpa­­rancsnokok dilemmájával Mészáros Lázár is tisztában volt. Hrabovszky János altá­bornagy, Ferenc császár kedvelt katonatisztje „... előbbi bilincseiből oly hamar ki­bontakozni nem bírt — írta róla később emlékirataiban —, hogy az egyre járó ibis redibis-féle bécsi parancsok zavarba ne hozták volna az ő fejét szintúgy, mint más egészséges fejeket”.28 O Béccsel, majd Innsbruckkal állt levelezésben, a magyar mi­nisztérium tanácsait, utasításait „gyakran csípős szemrehányásokkal” fogadta (Mé­száros Lázárét is; az ő viszonyukban volt még egy zavaró körülmény: Mészáros Lázár ezredeshez, majd vezérőrnagyhoz viszonyítva ő — Piret-vel egyetemben — mégis­csak rangidős volt). Az 1848. június 12— 13-i karlócai fegyveres összeacsapás után a péterváradi főhadparancsnok kerülte a Csernovits Péterrel való találkozást. Pe­dig — ismét Mészáros Lázárt idézve — „... hogyha Hrabovszky kezdettől fogva oly hőn pártolja a magyar ügyet, mint azt később tévé... akkor sok dolognak tán jobb fordulatot adhatott volna”.29 A kormánybiztos hattyúdala: 1848. június 20-án beszámolót ír a belügyminisz­ternek. Eszerint a karlócai és a sajkás kerületbeli lázadást a katonaság — „egyetér­tőig a Kárloviczi Érsekkel” — idézte elő. A katonaság célja ugyanis ellenforradal­mat hozni létre, amely a király által is jóváhagyott törvényeket megsemmisítené. A cs.kir. katonatisztek között „alkotmány ellenes érzelem” uralkodott el, mire alapozva javasolja törvényhozásunknak, hogy a hadsereg tisztjeit a magyar kormány nevezze ki.30 Négy nappal később kézhez kap ugyan egy „baráti figyelmeztetést”, miszerint Piret altábornagyot igyekezzen megnyerni, „... mert a katonai irányú szellem min­dent megöl”,31 Mészáros Lázár hadügyminiszter azonban már június 23-án — az egy Csány Lászlót kivéve — korlátozta a kormánybiztosok rendelkezési jogát a sorkato­naság felett (a helyzet drámaiságát csökkentendő: a nagykikindai pacifikációt leszá­26 Uo. 36. 27 Vö. Varsányi Péter István: i.m. 29 — 34. 28 Mészáros Lázár emlékiratai I. 52. 29 Uo. 37. 30 Csernovits iratai 342. sz. — Thim József; i.m. II. 434—435. 31 Csernovits iratai 370. sz. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom