Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Sztrinkó István: Baja és környékének néprajza Bellosics Bálint munkásságában
a házasodási körük a szláv népességgel, különösen a bunyevácokkal, elenyésző azonban a németséggel való keveredés.8 A településről, építkezésről — ahonnan a gazdasági melléképületek sem maradnak el —, a lakóház berendezéséről szóló leírásokkal folytatódik a magyarság bemutatása. Mindössze két példát említünk a részletgazdagságot és Bellosics lényeglátását igazolandó. A szakirodalomban az elsők között ír a bácskai lakóház belső fejlődésű alaprajzi módosulásáról, a kétsorossá válásról, azaz arról a folyamatról, amikor a hagyományos szoba-konyha-szoba-kamra beosztású ház előtt húzódó gang két vége beépül. Az utca felőli végén gangszoba, a másikon pedig kandi, vagyis kamra jön így létre. A kemencékről szólva elsőként rögzít egy igen archaikus technikát. ,,De ezenkívül, a természeti ember gölöncsérjeinek módjára, agyagból sodrott hurkákból is készítik, melyeket egymásra tapasztanak.”9 Bellosics nyomán a szakkutatás a Duna-Tisza köze számos településéről már részletgazdag leírását adta ennek a spirális kemenceépítő technikának.10 A következőkben nagy részletességgel mutatja be a magyar férfi és női vi, eletet, mindvégig ügyelve az átadás-átvétel kérdéseire, azaz a délszláv és német kölcsönhatásokra. Gazdag, településekhez kötött terminológiai sorokat is közöl. így pl. a deréktól elálló, könynyű, nyári vászonkabát megnevezése lehet tüledelálló, pongyolka, löbbéntyü, leves, blúz, rékli, repülő, jobbka, répike vagy böbölyke.11 Sokoldalúan, szinte a teljesség igényével írja le a népszokásokat: az emberélet fordulóihoz, a naptári ünnepekhez, a munkaalkalmakhoz kapcsolódó hagyományok egyaránt helyet kapnak itt. A néphitről és népköltészetről szóló fejezetek teszik teljessé a folklóremlékek bemutatását, s végezetül a gyermekjátékokról és a nyelvjárásokról írott összegző bekezdések zárják a bácskai magyarság néprajzi jellemzését. A folklór fejezetek talán még gazdagabb anyagot vonultatnak fel, mint a korábbiak. A Luca-napi hiedelmeket pl. a bajai adatokkal mutatja be, de leírja a dávodi fonóházat, a fonóbeli játékokat, a mitikus alakokat, részletesen a kincskeresés eszközét, a virgulát. Ezt érdemes idézni, mivel még ma is fel-felbukkan a Duna-Tisza közén idősebb adatközlők emlékezetében a virgula, de magát a tárgyat többnyire már nem tudják leírni,,. . . négy szál vesszőből van, s mindegyik szál kétágú. Valamennyi hatszor meg van szentelve, s az igazságot felfedik.” Amerre a vesszők hajlanak, arra van elásva a kincs.12 Említést tesz a karácsony előtti napokon a bajai piacon is árusításra kerülő kis agyagfigurákról, melyek szamaragoló juhászt ábrázolnak. Erről már egy korábbi adatközlésében is tudósított, így természetesen az összefoglaló munkába is bekerült ez az ismeret.13 Hasonlóan járt el a Szent Iván-nap bemutatásakor, mivel Magyarországi adatok a nyári napforduló ünnepéhez című tanulmányában már 1902-ben összegyűjtötte az idetartozó adatokat.14 Egyik bajai adata a népszokások életére is fényt vet. „Baján, ahol csak egy-két éve jutott e szokás, hatósági beavatkozás miatt, a pusztulás útjára, a koszorút a ház elejére akasztják (ti. a szentiván virágból fonottat), hogy a házat tűz ellen védjék.”15 A magyarokról írott tanulmány említett erényei mellett meg kell említeni egy komoly hiányosságot is. Bellosics nem szól a gaz-87
