Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
Ezt a gondolatot először a Türr-hagyaték vetette fel. Türr István 1908-ban bekövetkezett halála után személyes használati tárgyait a felállítandó Türr Múzeum számára kérték el a családtól.11 Nem több ez relikvia-gyűjteménynél, de magában hordta egy helytörténeti gyűjtemény csíráját. A tervek nem valósultak meg, a Türrhagyaték a városi levéltárba került, s itt is maradt 1937-ig, a múzeum működésének kezdetéig. Szerepet játszott ebben a sikertelenségben az is, hogy a múzeum létrehozása inkább kívülről jött kezdeményezés volt, mintsem meglévő valóságos igény. A múzeumalapítás e korban attól függött, hogy egy város meg tudja-e teremteni az ehhez szükséges anyagi fedezetet, valamint attól, hogy vezetése és polgárai mennyire tevékenyek a szervezésben. Bajának megadatott az a lehetőség, hogy szinte anyagi áldozatok nélkül lehessen múzeuma, amit a Déri-adomány teremtett meg. Déri Frigyes gazdag, Bécsben élő selyemgyáros volt, nem sokkal az első világháború kitörése előtt gyermekkora városának ajánlotta fel rendkívül értékes egyetemes kultúrtörténeti gyűjteményét és könyvtárát. A Bajai Közlöny 1914. április 11-i száma az első oldalon közölte a szenzációs hírt: „elhatározta [Déri], hogy százezreket érő műgyűjteményét, képtárát, régiségeit, szobrait, könyvtárát és mindazokat a műkincseket, amelyeket éveken át felhalmozott, ideajándékozza a városnak. . . azt akarja, hogy mindez egy múzeumban legyen együtt, és az egész városnak lehessen hozzáférhetővé.”12 Ezzel a gyűjteménnyel már ekkor összekapcsolták a Türr-hagyatékot is.13 Déri Frigyes gondoskodni kívánt adományának elhelyezéséről. Már 1914-ben megkezdte tárgyalásait a ferences renddel,14 de csak 1916-ban sikerült megvennie a város közppontjában lévő, elhanyagolt „barátok kertjét”, melyet Bajának ajándékozott.16 Ide szándékozott felépíttetni a közművelődés házát. A Déri által tett adományozás jegyzőkönyvében a „béke helyreállta utáni” időt jelölték meg a megvalósításra.16 A háborús események elterelték a figyelmet a város kulturális életének eme nagy lehetőségéről, ám a harctéri jelentések mellett, kiszorulva ugyan az első oldalról, fel-felbukkan az újságokban. Ezekben a cikkekben a Déri-gyűjteményt következetesen a várostörténeti értékek összegyűjtésével és megőrzésével kapcsolják össze. Ennek szellemében teszi fel a kérdést a Bajai Független Űjság munkatársa: „. . . mit nyer városunk kultúrája az új épülettel? Nos, ezen szemszög alatt nézve bevallom, hogy nagy Mecénásunknak általam éppen nem kicsinyellt, vagyontérő gyűjteménye, ha speciális, városunk kultúrcéljait szem előtt tartó törekvésekbe nem illeszthető bele: csak másodrangú jelentőségű.” Indoklásképpen így folytatja: „Tiziano képeket, Rákóczi korabeli serleget vagy nem tudom én, minő nagyárú ritkaságokat tartalmaz is, ránk nézve értékesebb a barátok régi nyomdájának (mert ilyen is volt Baján) a maradványai, értékesebb a Grassalkovichok városházi emlékei, a régi bajai céhrendszer maradványai, a Bárány-szálló gyönyörű címere stb. stb, mert ezekből a régi Baja szól hozzánk, az a Baja, amelynek fiai tanulni és lelkesedni fognak eljárni abba a múzeumba.”17 Déri azonban 1920-ban visszavonta ajándékát, s így a közművelődési ház is csak terv maradt. Az okokra keresték a magyará-7 ■
