Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
ügyre is kiterjedt, célja az egységes szempontú muzeológia kialakítása volt.81 Az ehhez szükséges alapokat Solymos Ede teremtette meg a bajai múzeumban. Az addig felhalmozott kéziratos és fényképanyagot új gyűjteményekbe rendezte, bevezette a több lépcsős, korszerű tárgy- és segédgyűjtemény nyilvántartást. A régészeti anyag kivételével többnyire ő látta el a múzeum összes többi gyűjteményének a felügyeletét is. Számos állandó és számtalan időszaki kiállítás rendezésével, illetve megszervezésével az új igényként létrehozott munkásművelődési programba is bekapcsolta az intézményt.8-’ Tudományos munkásságában és muzeológiai tevékenységében a terepmunkát, a gyűjtést elsőrendű feladatának tekintette. Solymos Ede megjelenéséig a bajai múzeum néprajzi gyűjteménye kb. 411 db tárgyat tartalmazott, mely mintegy nyolc és félezerre gyarapodott a szakszerű vezetés alatt. Ebből közel ötezer tárgyat gyűjtött Solymos Ede. 1950-től a meghatározó tárgyszerzési mód a terepen való vásárlás lett a korábbi időszakra jellemző adományozás helyett. Ahhoz, hogy a gyűjtemény rendeltetésének megfelelően a vidék hagyományos kultúrájának tárgyi részét képviselni tudja, Solymos Edének szinte válogatás nélkül, mindenféle tárgycsoportra ki kellett a figyelmét terjesztenie. E mellett azonban megkülönböztetett érdeklődéssel fordult a népi halászat témaköréhez, melynek elismert szaktekintélye lett a hazai és a nemzetközi kutatásban egyaránt. Már egyetemi évei alatt is a néprajznak e speciális területe vonzotta,83 Az 1950-es években módszeresen végigjárta a Duna melléki, halászati szempontból jelentős településeket a szigetközi „Ásványrárótól Mohácsig”. Kutatásait monografikus igénnyel végezte, törekedve a témán belüli jelenségek összességének felgyűjtésére. Ennek a több éves terepmunkának az eredményeként jött létre a dunai halászatról szóló könyve.84 Későbbi gyűjtőútjai során megfordult a Tisza menti helységekben is.85 Elsősorban a folyami halászatot vizsgálta, de foglalkozott a Velencei- és Szelidi-tó népi halászatával is.86 Felgyűjtötte a bajai és Baja környéki területekről a dunai halászat teljes eszközkészletét járulékos és a halász életmóddal kapcsolatos tárgyaival együtt, valamint a halszállítás és -értékesítés fellelhető anyagát is. így a bajai múzeum néprajzi gyűjteményének legkidolgozottabb része a halászati anyag lett, mely kb. 750 db tárgyból áll. Solymos Ede ezt az anyagot rendszerezte, típuskatalógusban közreadta azzal az igénnyel, hogy a nemzetközi halászati kutatásban is felhasználható legyen.87 Ilyen módon, de a kutatás szervezésével is törekedett arra, hogy a bajai múzeumot a‘ regionális gyűjtésfeldolgozás alapján a nemzetközi halászati kutatás vonalába kapcsolja. A halászati gyűjtemény tárgyi anyagát az adattárban őrzött nagy mennyiségű fénykép és kézirat egészíti ki. Utóbbi az elmúlt másfél évtizedben a magyarországi céhes halászatra vonatkozó történeti dokumentumok másolataival egészült ki. Mindezekből kitűnik a kutató egyre mélyülő érdeklődése szakterülete iránt, és az a szándéka is, mely a bajai múzeumot egy speciális kutatási 61
