Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)

Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye

még egy szilárd múzeumi keretbe kerülhetett. A néprajzi gyűjte­mény szempontjából tekintett, látványosnak nem jellemezhető, de jól nyomon követhető korszak után több mint egy évtizedes olyan időszak következett a múzeum életében, amely magán visel­te a korszak zaklatottságát. Több esetben csak közvetett források­ból, múzeumi jelentésekből, levelezésekből és nem az azonosítható tárgyaktól tudjuk követni a gyűjtemény sorsát, gyarapodását. 1939-ben Hódsághy Béla, polgáriskolai tanár lett a múzeum igazgatója. Mellé nevezték ki a szintén tanár képesítésű Bácskai János Györgyöt, aki a „természet- és földrajz, valamint a néprajzi gyűjtés felelősének” tisztségét kapta.22 Bácskai János György 1947-ig volt megszakításokkal és többféle minőségben munkatársa a múzeumnak.23 Tudjuk róla, hogy fivéré­vel, Bácskai János Ferenccel együtt segédkezett még Borsay Jenő­nek a város történeti emlékeinek felkutatásában. Saját visszaem­lékezése szerint: „Ezen idő alatt összegyűjtöttem a vízimolnár céh emlékeit és feldolgoztam a bajai vízimolnár céh történetét, eszkö­zeit, babonáit”.24 Erre vonatkozó kutatásait publikálta is.25 A céh anyagából őriz néhány fontos tárgyat a múzeum történeti gyűj­teménye — többek között a céh jelvényét, melynek eredeti, feldí­szített formáját Bellosics Bálint ábrázolásából ismerjük-’6 —, ezek 1939-ben kerültek be, jóllehet a szerzési naplóból nem derül ki a gyűjtő személye. Bácskai János György tudományos érdeklődé­sének középpontjában a város múltjának kutatása állt. Legnagyobb szabású munkájának a Baja városáról írott földrajzi-történeti dol­gozata tekinthető,27 melyben jelölt témáján túl a népéletre vonat­kozó észrevételei is helyt kaptak. Megfigyelte például a városrészek eltérő építészeti hagyományait, mint az alvégi bunyevácok nád­tetős, falusias jellegű házait, a komáromi származású fakereskedők utcájának vízvetős homlokzatú épületeit. Bácskai János György 1947-ben vált meg végérvényesen a múze­umtól. A rábízott néprajzi gyűjtemény fejlődéséről, állapotáról nem sokat tudunk, a korábbiaktól eltérően a szerzési napló már nem szolgált a visszatekintés alapjául. A háborús évtized nem az aprólé­kos muzeológiai munka időszaka volt. A múzeum képtárának tiszteletdíjas felügyelője, Miskolczy Ferenc festőművész volt az, akinek érdeklődése éppen ezekben az években fordult a néprajz felé. Saját tevékenységéről így emlékezett vissza a múzeum életéről szóló feljegyzéseiben: a háborús idők alatt a képtár adományokból való fejlesztését nem tudja egyelőre kellőkép­pen folytatni, munkájának terét tehát a népművészeti, népviseleti tárgyak gyűjtésére viszi át, annál is inkább, mivel Baja környéke egyike az ország leggazdagabb, legváltozatosabb népviseleteinek, ezek találkozási helye. Sárköz, Duna-Tisza köze, Kalocsa, Monostor, Nagybaracska magyar, Baja, Bajaszentistván bunyevác, Herceg­­szántó sokac, Csátalja sváb stb. Ezen helyek népművészeti emlékei­nek összegyűjtése igen sürgős, fontos munka, mert eddig kevéssé ismert, és mivel lassan teljesen a városi és gyári öltözetek váltják fel, a még megszerezhető, régi kézimunkák teljesen eltűnnek néhány év alatt. 1940—41-ben tehát adományokból, fáradtságos munkával összeszed egy kisebb gyűjteményt, mely a további népművészeti gyűjtés szélesebb körű kifejlesztésének alapja lesz.’’28 Tulajdonképpen Miskolczy Ferenc az első, aki nagyjából körvo-55 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom