Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Simon Magdolna: Jelentős építészeti emlékek a századeleji Bajáról
Simon Magdolna JELENTŐS ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK A SZÁZADELEJI BAJÁRÓL Elég nehéz feladat bajaiak, méghozzá városukat féltékenyen szerető bajaiak előtt a város épülésének és építészetének egy korszakáról beszélni vagy írni. Viszont pont ezért mertem vállalni, hogy illusztrációk nélkül is szóljak a város századeleji épületanyagáról, mert az itteniek kell hogy ismerjék saját értékeiket. 1985 nyarán, az elmúlt 100 év műemlékeit védendő, épületeit felmérő munka részeként Baja jelentős területét végigjártam. Ez a bejárás a városközponttal kezdődött, s eljutottam a dr. Alföldi József utca — Munkácsy Mihály utca —- Marx tér —• Engels Frigyes utca — Vasvári Pál utca —, illetve a Szabadság út — Szamuely út végéig és a Sugovica-part által bezárt szakaszig. Sajnos a Homokváros, Szállásváros, Rókusváros, Katonaváros és Józsefváros eddig még elmaradtak. A Baján jelenleg folyó építkezések viszont szükségessé teszik a részleges bejárás eredményének közzétételét is. Az 1951-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja által a városrendezési koncepcióhoz készíttetett Városképi és Műemléki vizsgálat — a korszak szemléletének megfelelően — így értékeli a bajai századforduló építészetét: „A XIX. sz. utolsó évtizedeiben, majd a Tanácsház példája nyomán a XX. század elején folyik a hangosabb kialakítású, az érett reneszánsz elemeiben bővelkedő historizáló építés, melynek legszebb emlékei a Béke tér környékén találhatók. Soraikat csakhamar a szecesszió nyugtalan díszítésű házai tarkítják, amelyek között nem egy döbbenetes ízléstelenségre is akadunk.”1 E felfogás következménye, hogy a felmérés egyetlen szecessziós, illetve nemzeti stílustörekvéseket mutató épületet nem javasol védésre. A felmérés erénye azonban, hogy Baja klasszicista, majd historizáló emlékanyagának pontos tárháza, s mert a benne védelemre javasolt épületek száma azóta csak csökkent,2 bizonyos épületekről az utolsó híreket hagyja. Baján a klasszicizmus túlsúlya a védelemre javasolt és védett épületek között a város valós építészeti jellegéből is adódik. Egyfajta „elhúzódó klasszicizmust” figyelhetünk meg. Nemcsak a XIX. század első felében, amikor a klasszicizmus még élő stílus Magyarországon, hanem a későbbi korszakokban is inkább a klasszicizáló, higgadtabb stílusirányokban építkeznek. A historizmus idején a neoreneszánszot, a szecesszió idején a Jugendstil formákat, és igen korán a klasszicizmushoz is vonzódó art decot választják, akár reprezentatív középületről — mint a városháza építkezése —, akár egyszerű homlokzatdekorálásról3 van szó. Ézzel is magyarázható, hogy az elmúlt években sem lett védett szecessziós és nemzeti törekvésű épület, pedig Baján — a korszakban mindenütt általános homlokzat119
