Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
Az 1936 végi határozatot követően felgyorsultak az események, s igen rövid idő alatt létrejött mindaz, amit évtizedeken keresztül hiába tervezgettek. Azonban ezzel még nem ért véget a múzeum kálváriája. Az 1936-os határozatban kimondták, hogy a múzeum és képtár anyagának továbbfejlesztése „egyenlőre csupán társadalmi feladat.”47 A város vezetése arra számított, hogy „mindig lesznek áldozatos polgárok, akik adományaikkal és munkájukkal a képtár folytonos kiegészítését, a városi múzeum anyagának állandó gyűjtését és feldolgozását elősegítik.”48 Mindezek előrevetítették, hogy csak szűkös anyagi lehetőségekkel számolhat az újonnan létrehozott intézmény. Jelentősebb pénzösszegeket állami támogatásból remélhettek csak, ehhez azonban fel kellett hogy vegyék a közgyűjtemények sorába, tehát meg kellett szerezniük a belügyminisztérium, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének jóváhagyását. A múzeumalapításról szóló határozatot el is küldték ezekhez a főhatóságokhoz. A belügyminisztériumból 1936. december 9-én érkezett levél közli, hogy Baja városnak az ügyben hozott határozatát tudomásul vették, s az eredményről „annak idején” értesítést is küldenek.49 Ez azonban soha nem érkezett meg. A „Magas Belügyi Kormányzat” nem volt hajlandó tudomást venni a múzeumról.50 Borsay Jenő megunván a hivatal packázásait, maga vette kézbe az intézmény elismertetésének ügyét. Levelet írt a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének, a szegedi és a debreceni múzeum segítségét kérte, de ezirányú munkáját nem kísérte siker.51 A nehézségek ellenére folyik a gyűjtemény gyarapítása, jelentős számú adomány érkezett, a várostörténeti anyag ma is legértékesebb darabjai ekkor kerültek a múzeumba. (Céhek emlékanyaga, a város nagy szülötteinek relikviái, régi térképek.) Felhívással fordult az iskolaigazgatókhoz, támogatásukat és segítségüket kérte a muzeális értékek összegyűjtéséhez. Emellett genealógiai, várostörténeti kutatásokat végzett.52 A történelmi emlékek gyűjtése mellett megkezdi egy közkönyvtár alapjainak lerakását, szűkös anyagi lehetőségei miatt kénytelen összekéregetni a könyveket. A muzeális anyag bővítésére, vásárlások útján történő növelésére nincs anyagi fedezet, s ez nagyban akadályozta az összetartozó tárgyegyüttesek létrejöttét, egyfajta esetlegességet adva a gyűjtőmunkának. A működési költség mindössze 50 pengő, amely a levelezés és egyéb adminisztrációs költség fedezésére elegendő csak. Az állami támogatásra égetően szükség lenne, s ennek megszerzésére — a polgármester szóbeli közlése alapján — csak akkor nyílna lehetőség, ha a múzeumot a megyével karöltve szerveznék meg.53 Ettől a város idegenkedik, a vármegye hozzáállását pedig már a Történelmi Társulat újjászervezése körüli időkből ismerjük. (A város feltehetően azért húzódozott a megyével való együttműködéstől, mert tartottak attól, hogy a várt területi változás esetén a költöző vármegyei szervezet magával vinné Zomborba a gyűjteményt, mely elsősorban bajai vonatkozású.)54 Borsay Jenő az anyagi támogatás reményében sorra megkereste a bajai pénzintézeteket — szám szerint kilencet —, de csak egytől 11
