Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Kristos Vízi József: Adatok a bajai játékkészítő műhelyek működéséhez
A játék készítésének és forgalmazásának egy másik, de szintén jellemző vonulatát példázza Baján a Városi- vagy Klima-féle műhely és vegyes-, pontosabban kötött és szövöttáruk, ernyők és rövidáruk boltja.6 A Liptóújvárról származó Városi Ferenc (1885—1940) 1924-ben kötött házasságot Kiima Máriával (1886—1956). A gazdag kereskedő család — leánya számára már — korábban megvette Steiner József üveg-bazár és divatáru boltját, ami itt egyedülállóan nap- és esernyőkészítő (javító) profilt is felvállalt. A családi feljegyzések és a visszaemlékezések szerint az 1920-as évek közepétől 1933-ig folyt az Erzsébet királyné útján s a Szent István téren a babakészítés és árusítás. Az ötlet az ügyes kezű férjtől. Városi Ferenciül származott, aki a család két nőtagja és a cseperedő gyermekek, Ilona és Mária bevonásával készítette a közkedvelt, mintegy hatvan féle különböző ember- és állatfigurát. A családi munkamegosztás a következőképpen alakult: a férj elképzelése és tervei alapján felesége szabta és varrta a babatesteket, míg a nagymama, illetve az anyós fűrészporral és a környékbeli falvakban felvásárolt gyapjúval vagy hulladék rongygyal tömte ki azokat. A végső formát (festés, öltöztetés) Városi Ferenc adta meg a bolti szekrények polcaira, fiókjaiba kerülő portékáknak. A babafejeket, illetve -arcokat Boraxszal keményített, gipszformába nyomott lepedővászon anyagból készítette a családfő, s ő is színezte-fedette ki azokat. A fej hátsó részét, hátulját színes kartonból varrták össze, amit szintén fűrészporral, gyapjúval tömtek ki a leányok. Az ehhez szükséges anyagokat Reich Farkas és Fiai mintaárudájának maradékaiból vagy a helyi varrodából szerezték be, míg filc a ciszterek műhelyéből jutott. A vegyeskereskedés termékei közül a játékok érthető módon húsvét és karácsony táján voltak kelendők. A tavaszünnep közeledtével a filcből készült csibék, bárányok, nyulak voltak igen népszerűek, míg karácsony felé a népmeséi figurák (Hófehérke és a hét törpe, Jancsi és Juliska, Piroska és a farkas stb.) voltak közkedveltek. Egyes babák, mint szobai dísztárgyak állandóan keresettek voltak. Pl. a kéményseprő, a cigánylány és -fiú, csárdáskirálynő, juhászbojtár, az övcsaton 6312-es számot viselő rendőr, a virágárus lány, a lámpagyújtogató, vagy az úrihölgyek részére igényesen kidolgozott, pepita ruhás, micisapkás strici méretarányos figurája. Maguk készítette játékaik, babáik mellett, a választék bővítése céljából, magyar és német nyelvű árjegyzékek alapján porcelán fejeket, s ünnepek táján nagy számban közkedvelt játékszereket rendeltek, hogy az igényeknek meg tudjanak felelni.7 Az 1930-as évek vége felé, Városi Ferenc halála előtt a család, s ezzel együtt az üzlet felhagyott e termékek készítésével és árusításával. Városiné Kiima Mária műhelye ma már csupán esernyőjavítással foglalkozik. Bajai adataim — remélem — elősegíthetik, hogy a hazai játékkultúra fényesebb, nem csupán hivalkodva cifrálkodó lapjait, annak történetét előbb-utóbb megírhassuk. 108
