Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)

Kristos Vízi József: Adatok a bajai játékkészítő műhelyek működéséhez

babák, babafejek, filcfejek és minták készültek szériában, s jutottak el határainkon túlra is.3

Tájékozódásunk és gyűjtőmunkánk ez utóbbi műhely kapcsán vezetett igazán sikerre, s ez év őszén Moser Ferencné Nyara Ilona jóvoltából gyűjteményünkbe kerülhetett a „Farkas-baba” készítő műhely összes megmaradt tárgyi, fotó- és dokumentációs anyaga: babák, babatestek, saját készítésű mese- és állatfigurák, tervrajzok, a babakészítés legfontosabb eszközei, feljegyzések, családi album és a műhely pecsétje.4

Ügy vélem, sok szempontból lehet tanulságos és érdekes, ha röviden megismerkedünk a család történetével, tagjaival és a műhely működésének legfontosabb adataival. Dr. Farkas Győző ügyvéd (1881 Naszód, Beszterce m. — 1927 Baja) még aradi évei alatt ismerkedett meg s kötött házasságot első feleségével, Szilágyi Erzsébettel (1882— ?). Házasságukból három gyermek született: Balázs (1912—1928), Erzsébet (1913—1946) és Ibolya (1920—1968). A család 1920—21 fordulóján hagyta el Erdélyt, s költözött Magyarországra. Dr. Farkas Győző, fiatal felesége elhunyta után 1925-ben kötött házasságot Henczel Máriával (1897 Alibunár, Ternes m. — 1983 Baja), aki természetesen vállalta a gyermekek gondozását. Henczel Mária a házasság harmadik esztendejében megözvegyült, így a kiskorú gyermekek mellett reá hárult anyja eltartása is. Nyugdíját pótlandó, s a család fenntartása érdekében határozta el a később meg is valósított tevékenységi kört: babák, népművészeti és népies kézimunkák, gyermekjátékok készítését. A töredékeseti megmaradt feljegyzések és a hagyatékot adományozó elbeszélése szerint Henczel Mária az 1920-as évek elején Budapesten az Iparművészeti Iskolán mint óralátogató részesült képzésben Hanák József festő-szobrásznál, akinek irányításával kitűnő fejtanulmányokat készített. (A hagyatékban fennmaradt az a szénrajz is, amit Hanák tanítványáról készített.)

Az okiratok alapján úgy tűnik, hogy az 1930-as évek derekán az iparengedélyt „babák és népies vonatkozású készítmények háziiparszerű” készítésére Farkas Erzsébet nevén váltották ki, ám az igen gyakran betegeskedő Erzsébet 1937 áprilisában közjegyző előtt hatalmazza meg mostohaanyját, hogy mindennemű ténykedését helyette és nevében végezze és képviselje. Természetesen így ettől az időtől számíthatjuk azokat az esztendőket, amikor a műhely túlnő a családi vállalkozás keretein, s 1944-ig több dolgozót, elsősorban ügyes kezű lányokat foglalkoztató baba- és játékkészítő kisüzem formájában működik. Citkovszki Mária, Mátics Irén, Liszka Erzsébet és Trappl Magdolna nevét említhetjük a műhelyben dolgozó leányok közül, mint akik előbb a Bajnok, majd a Mészáros Lázár utcai lakáshoz tartozó műhelyben dolgoztak.

A hagyatékban 33 különféle baba- és állatfigura terve, szabásminta rajza (és azok különböző méretű variációja) maradt fenn. Ezek kivétel nélkül a különféle textíliákból szabott-varrott testrészek méretét és kontúrjait adják, sokhelyütt feltüntetve annak a nevét, aki azt a babatestet vagy testrészt, annak elkészítését feladatul kapta (pl. „ez Bözsié”). A babafejekhez arcfestési vázlatokat is találunk, de ezekkel csak Farkas (Henczel) Mária foglalkozott, mint ahogy az egyes fejek gipszformába való öntésével és előkészítésével is. (Az öntőformát szintén sikerült megszerezni!)

104