Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
csoporté, mely múzeumi egyesületet kívánt létrehozni. 1934. február 6-i alakuló ülésükön a következőkben foglalták össze az egyesület célját: ,,. . . a városban szerte magánkézen lévő és a közönség elől elzárt művészeti és történelmi értékű tárgyakat múzeumi gyűjtemény alakjában. . . összegyűjteni és megőrizni.”28 Az első ülésen kilencen, a másodikon már tizennégyen jelentek meg. A múzeumi egyesület elnevezésére több változat is született (Bácska Múzeumi Egyesület; Baja-Bácskai Múzeumi Egyesület; Délmagyarországi Egyesület; Bajai Múzeumi Egyesület; Múzeumi Egyesület),29 s ezekből arra következtethetünk, hogy tevékenyséségüket a második ülésen már lényegében megyei keretek között képzelték el. Nem ez az egyesület hozta ugyan létre a múzeumot, de tagjai közt olyan személyiségeket találunk (dr. Bernhart Sándor — 1937-től polgármester —, Miskolczy Ferenc, Hódsághy Béla), akik később nagy szerepet játszottak benne. Az újságokban egyre türelmetlenebb hangvételű cikkek jelentek meg. A város kulturális hiányérzetén enyhítő múzeum megteremtésének érdekében, a korszak közgondolkodásának megfelelően, irredenta jelszavakat hangoztatva igyekeztek magyar közüggyé tenni a város múzeumának ügyét, hiszen — véleményük szerint — ez lett volna hivatott Csonka Bács-Bodrog vármegye kulturális értékeinek megőrzésére és átsugároz tatására a leszakadt részek felé,30 s egyben hirdetője a „nagybácskai” kultúregységnek. Létrehozását a gazdasági szempontból fontos idegenforgalom miatt is sürgették, és bírálták a városvezetés tehetetlenségét.31 Hogy mekkora az ő felelősségük, azt nehéz megítélni, hiszen a bajai múzeum ügye túlnő a városi kereteken. Már a tízes évek közepétől a múzeumok központi irányítását — elsősorban anyagi támogatásukat — igyekeztek megreformálni. Egyes kiemelt múzeumok hathatós állami támogatása érdekében többtől megvonták, egyre inkább a helyi (városi, megyei) szervekre kívánták áthárítani a terheket.32 Ezzel különösen az újonnan alaalakuló múzeumok helyzetét nehezítették meg. A két világháború között a gazdasági nehézségek miatt — mint azt más válságos időkben is tapasztalhatjuk — leginkább a kulturális életre fordítható összegeket nyirbálták meg, hiszen ez a legkevésbé politikai, illetve szociális kérdés.33 Ebben az időben igen kevés múzeumot hoztak létre, mindez jól mutatja, hogy az alapítás nehézségei nem helyi jelenségek csupán. A bajai múzeum megszületése a múzeumügy legterméketlenebb időszakában igények és lehetőségek szerencsés találkozásának eredménye. Jelentős szerepet vállalt létrehozásában Oltványi Imre, a jeles művészetpártoló, aki a múzeum alapításának idején a Magyarjelzálog és Hitelbank igazgatója, 1935 és 1938 között a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Iskolai tanulmányainak egy részét Baján végezte, s innen elkerülve továbbra is fenntartotta kapcsolatát a várossal, az itt élő képzőművészekkel. Az ő elképzeléseiben azonban nem múzeum, hanem egy képtár létrehozásának terve szerepelt, s ehhez kapcsolták a bajaiak a régóta vajúdó múzeum megteremtését. A Baján felállítandó képtár gondolata nemcsak Oltványi Imréé, hanem legalább annyira Medgyessy Ferencé, aki Jelky Andrásról készült szobrával kapcsolatban többször is járt Baján. Oltványi 9 I
