Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
nagytúrákhoz fordult védelemért. December 19-én Zsigmond király Garai Dezső macsói bánt bízta meg az október 27-i eset kivizsgálásával. Ebből az oklevélből kiderül a lényeg is: Geszti László azt akarta, hogy Patala jobbágyai „onnan elmeneküljenek”.523 Ezek után nyilván a maga birtokához csatolta volna a falut és határát. Ezért rabolták el még a nyáron szénájukat és hordták el 264 mérő gabonájukat, sőt néhány jobbágy kezét és egyéb tagját is megcsonkították.524 Az ügy súlyosságára való tekintettel 1420 januárjában a határosok és megyebeliek egész sorát hallgatták ki.525 Gesztiék azonban nem nyugodtak. November 19-én elmentek Pathala községbe, és ott egyik kútba három, a másikba két embert dobtak, elloptak egy ujjas mellényt és 12 forintot. A kezük ügyébe kerülő férfiakat és nőket kegyetlenül elverték.526 Az örökös háborgatást elunták a Töttös család familiárisai, és most már ők támadtak a szomszédos falvakra. A zsákmányt (12 ekét lovakkal, ökrökkel és emberekkel együtt) Pathala községbe vitték át.527 Az elfajult eseményeknek Garai Dezső macsói bán személyesen próbált véget vetni. A következő év telén (1420. január 27.) megjelent a Bodrog megyei nemesek gyűlésén, és számos nemestől megkérdezte a tényállást. Ezek Gesztiéket marasztalták el.528 A bán megjelenésének volt valamelyes foganatja, mert öt évig nem hallunk újabb jogtalanságokról. 1425 augusztusában azonban újra kirobbant a háborúskodás. Geszti Mihály fia László elfoglalta és felszántotta Pathala szántóföldjének egy részét.529 Pathala határa a másik szomszédnak, Maróti Jánosnak is tetszett, mert 1425 őszén Zsigmond már egyenesen neki hagyja meg, hogy azt a nem kevés szántóföldet, amit minden törvény nélkül elfoglalt és Lenghel határához csatolt, adja vissza bátmonostori Töttös fia Jánosnak. Ha pedig joga van ezekre a földekre, akkor törvényesen követelje azokat Töttös Jánostól. A király csodálkozik, hogy Maróti János bán ellen szinte megszakítás nélkül jönnek a panaszok.530 A hatalmaskodásoknak azonban nem lett vége. 1426 őszén a bán szentgyörgyi és lengyeli tiszttartói és jobbágyai Pathala községre támadtak, és itt Töttösék egyik jobbágyát, bizonyos Vörös Tamást megöltek, és 33 új forintot érő lovát, valamint két ekevasát elvitték.531 1428 áprilisában a Gesztiék birtokáról Ezther-ről átköltözött egy jobbágy a Töttösék Pathala falujába, de előbb a jogos földbért megfizette, és engedélyt kapott a távozásra. Ügy tűnik, nem tudta átvinni összes terményét, vagy esetleg a veremben lévő gabonát nem akarta megbontani. Július végén, néhány patalai jobbágytársával, visszament a gabonáért. Csakhogy az eszteriek megrohanták őket, sőt kettőt mindjárt fel is akasztottak közülük. Más falvakban is hatalmaskodtak Geszti emberei. Augusztusban pedig Kathmar, Pathala és Kayand területéről hajtottak el 250 ökröt, marhát és aprójószágot.532 Még ugyanennek (1428) az évnek őszén a szabadkaiak támadtak rá Kathmar és Pathala birtokaira, és onnan minden nyájat és marhát elhajtottak. Ez már a második ilyen ügyük volt, ezért a király igen keményen megparancsolja a marhák visszaadását: „másképpen ne merészeljetek cselekedni”. De a szabadkaiak bi-70
