Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
ünnepén. Alig két hétre rá Kathmar, Pathala és Kayand falvakra rohantak, és 250 ökröt, marhát és aprójószágot hajtottak el. Az eset súlyosságára való tekintettel Zsigmond király alkancellárját küldi az ügy kivizsgálására.421 Ezzel azonban még nem ért véget a katymáriak kálváriája, mert decemberben a szabadkaiak ellen emel panaszt Töttös László fia László, akik Kathmar és Pathala birtokán lakó jobbágyaitól „egész nyáját és minden marháját” elhajtották. Ez nem az első eset volt, mert a király már korábban elrendelte bizonyos marhák visszaadását, melyet azonban a szabadkaiak nem teljesítettek, sőt a rosszat rosszal tetézve tovább raboltak. A szigorú hangú második királyi panasz ellenére most sem adták vissza a lopott jószágot — jelenti a kalocsai káptalan — ráadásul még azzal fenyegetődztek, hogy Töttös László birtokáról még több marhát elvisznek.422 1430-ban — az oklevélből nem tűnik ki milyen ügy kapcsán — a Töttösök számos jobbágyát kell előállítani tanúként a bátai apát ellen viselt perben. Kathmar faluból a következők szerepelnek: Dessi Balázs, Feyereghazy Illés, Villicus (Bíró?) Pál, Balázs, Pakaz Mihály, Garai András, Bakos Gergely, Hág ... tha Lőrinc, Chiri Benedek, Chiri Tamás. Összesen tehát tíz felnőtt férfi. Közülük Balázst csak keresztnevén említik, de ez minden bizonnyal Villicus(Bíró) Pál fia, azért nem írják ki újra a nevét. (A latinul szereplő vezetéknevek magyar jelentése a kötet végén szerepel). Egy név csak részben olvasható. Villicus Pál feltehetően nem e latin névre hallgatott, csak az oklevél kiállítója, más esetekhez hasonlóan, latinra fordította a nevet. Könnyen lehetséges, hogy a fenti névsor a falu családjainak teljes névsora, azaz ennyien laktak mindössze a faluban. Ez az akkori viszonyok között a szokványos nagyságú települések közé tartozott. A lakosság színmagyar/,23 Évtizedeken át folyt a Katymárral szomszédos, Geszti család tulajdonát képező Eszter, és a Töttösék birtokában lévő Katymár jobbágyai között a veszekedés, rablás, emberölés. A viszálykodást még az apák kezdték, de fiaik is folytatták, amíg az áldatlan állapotot meg nem unták, és bátmonostori Töttös László fia László egyezségre nem lépett Geszti Mihály fia Lászlóval 1432-ben. A Kathmar és Eszter közötti vitatott földek hovatartozásának eldöntését tíz szavahihető ember döntésére bízták. Az erről szóló oklevél egyik példánya Kathmar-on kelt, és ez az egyetlen ilyen jellegű oklevél a falu középkori történetében.424 Fentebb már idéztük azt az 1428-as oklevelet, melyben a szabadkaiak engedetlenségét rótta fel Zsigmond király. A kevély válasz („még több marhát elvisznek”) nem volt üres fenyegetés, mert Zsigmond 1436-ban Guthi Országh János zarándi ispánt és a kunok bíráját arra utasítja, hogy vizsgálja meg azt a hatalmaskodást, melyet a szabadkaiak, tavankútiak és madarasiak sorozatosan elkövetnek Töttös László szomszédos birtokain. A felsorolt húsz falu között Kathmar is szerepel, ahol „különféle jogtalanságokat, sokféle kárt, sérelmet” szenvedtek a jobbágyok.425 1450-ben Szekcsői Herczeg Ráfáel kalocsai érsek a Töttösök négy — köztük Kathmar — falujának olyan kedvezményt ad, hogy a tizedet nem természetben kell fizetniük, hanem portán57
