Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
1450-ben székeséi Herczeg Ráfáel kalocsai érsek bátmonostori Töttös László nagyságos úr testvéri kérésére megengedi, hogy négy falujának jobbágyai — Pathala, Kathmar, Thymak és Baraczka — ne a vetemények tizedét fizessék, hanem egyenként húsz birodalmi dénárt adjanak.540 Három évvel később (1453) azonban az érsek környékbeli papjait Töttös László eltiltására (interdiktum) utasítja, mert a mondott négy faluban nem engedték beszedni a terményekből, tavasziakból és a többi apróságokból a tizedet. (Töttös parasztjai nyilván a három évvel korábban kötött megállapodás ismeretében kergették ki az érsek adószedőit — teljesen jogosan). Ha a megintés nem használna, úgy a plébánosok közösítsék ki a Töttös családot és a makacskodó familiárisokat : „az említett nemeseket név szerint és egyenként megintve a ti és minden egyesetek templomában makacsságuk következtében minden egyes vasárnapon és ünnepnapon a szentmisék alatt, amikor az istentiszteletre a nép nagyobb tömege jön össze, megkondítva a harangokat, a gyertyákat meggyújtva majd eloltva” kell a kiközösítést végrehajtani.541 A következő kalocsai érsek, Várdai István, 1457-ben kelt oklevele szerint Töttös László jobbágyai Pathala, Thimak, Kathmar és Baraczka birtokon a megszokott módon adózhatnak abban az esztendőben.542 1461-ben Töttös László és fia Péter, valamint Geszti László és Mihály négy falujukból (Ezter, Kathmar, Pathala, Sary) jobbágyaikat Lengel községbe küldték, akik azután a templomot lerombolták, az egyház minden értékét elvitték, majd felgyújtották. Várdai érsek utasítja papjait, hogy előbb eltiltást alkalmazzanak a vétkesekkel szemben, ha pedig azok vonakodnának a lopott holmit visszaadni, tizenötöd napra súlyosabb egyházi büntetésre térjenek át, azaz közösítsék ki a rablásban részt vevőket.543 Még 1460 őszén történt, hogy Lengel-i Bálint fia Miklós és testvérei rátámadtak a Töttös család Pathala és Borsod falujára, s onnan a jobbágyok ökreit, marháit és aprójószágát elvitték, sőt még a Töttösék ménesét is elhajtották. A sértettek azonban — ki tudja miért — csak 1462 tavaszán tettek panaszt, melynek nyomán Mátyás király Bodrog elöljáróit bízta meg a kivizsgálással, akik a hatalmaskodást igaznak találták. Már több ízben hivatkoztunk arra az örökösödési egyezségre, mely egyfelől Várdai István kalocsai érsek, másfelől Töttös László és nemzetsége között 1466-ban jött létre. Ennek alapján szállt aztán a hatalmas Töttös vagyon — közte Pathala — a Várdaiak kezére, mivel Töttösnek fiú utóda már nem lett, s így a családnak magva szakadt.544 Abban az 1469—1470 között keletkezett jegyzékben, melyben a környék falvainak adózását vették számba, Pathola már Várdai István kalocsai érsek tulajdona. Pénzben 52 és 1/2 forintot adóztak. A búza (tized?) mennyisége 627 mérő, a zabé 922 mérő.545 A települést 1323 és 1406 között Patalaszentpéternek írják okleveleink, 1406-ban és azután mindvégig csak Pathalának. Az 1419-es oklevélből arról értesülünk, hogy a faluban Szent Péterről elnevezett templom áll. Határait pontosan rögzíteni nem tudjuk, de az állandóan említett szomszéd falvakból következően 72
