Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
pád vezér meg nemesei előnyomulva egészen Titelig mentek, s odáig meghódították a népet Majd tovább indulva a Szalankemén-révhez jutottak, s a Duna—Tisza aljában lakó egész népet igájuk alá hajtották. Innen pedig a bodrogi részekre tértek, és a Vajas vize mellett tábort ütöttek. Azokon a részeken a vezér nagy földet adott lakosaival együtt Tasnak, Lél apjának és nagybátyjának Kölpenynek, Botond apjának”.378 Tas fia Lél szerepeltetése a történeti adatoknak ellentmond. Tas ugyanis Árpád unokája volt, és kortársa (nem apja) a nem Árpád-korból származó Lél vezérnek.379 Lél szálláshelyét az ősi forrásokból táplálkozó krónikák Anonymussal ellentétben, és a tényeknek megfelelően Nyitra, illetve Galgócz vidékén jelölik meg.380 Kölpeny neve is népnév volt eredetileg és nem személynév, ezért történeti léte kétségbe vonható.381 A mondáinkban Bizánc kapuját döngető Botond szerepeltetésének már több történeti alapja van, s így lehetséges, hogy a későbbi Bodrog megye Botond szállásterületén fekszik. Bodrog vára, amely eredetileg feltehetőleg éppen a nemzetség központja volt, a megye leggazdagabb részén, a Duna és Vajas között (a mai jugoszláviai Monostorszeg táján) feküdt. Ott, ahol a legjobb átkelőhely volt Baranya felé.382 Feltűnő, hogy Észak-Bácska viszonylag nagy területén igen kevés klasszikus honfoglalás kori lelet került elő: mindössze Sükösdről, Bajáról, Bátmonostorról és Madarasról ismerünk ilyen anyagot. Az utóbbi helyen történt ásatás során teljesen feltárták a temetőt, és belőle fontos viselettörténeti következtetéseket sikerült levonni. Mindez azt bizonyítja, hogy környékünk nem volt lakatlan a X—XI. században. Árpád-kori okleveleink — kis számuk ellenére is — a terület folyamatos lakottságáról tanúskodnak. A tatárjáráskor elpusztult falvakat, illetve azok határát Károly Róbert alatt kezdik erőteljesebben betelepíteni, illetve használatba venni. Ekkor alakul ki a Bodrog megye egész középkorát meghatározó bátmonostori uradalom. Katymár, Bátoregyháza, Bothalma, és Patala csak egy kis része volt annak az óriási birtoktestnek, mely a Töttösök kezén nemzedékek során felhalmozódott. Bátmonostort és környékét szinte teljes egészében a kezükben tartották. A nagy vagyon és a vele járó hatalom láttán mindenkiben bizonyára felvetődik a kérdés : honnan ered a Töttös család hírneve, kik voltak ősei? A rendelkezésünkre álló adatok azonban erre vonatkozóan alig mondanak valamit. Ez persze már önmagában is gyanús, és arra utal, hogy nem régi nemes családról van szó. Először 1308-ban hallunk Csatafia Imréről, amikor is a Csepel-szigeti Becsét adták át neki a Becse-Gergely nemzetség tagjai.383 Ez a Csatafia azonos a későbbi Becsei Imrével, aki bizonyára Becse megszerzése után vette fel az előbbi, a nagyon jellemző Csatafia név helyett a Becsei (de Beche, de Bechey) nevet. Jól tudjuk, hogy ebben az időben a vezetéknevek még csak kialakulóban vannak, aránylag könnyen változtathatók. A nemesek egy része ősi birtokáról vette nevét, de okleveleinkben igen gyakran előfordul, hogy nemes és jobbágy keresztneve elé, a származási helyét megjelölni akarván, kiteszik a helységet. így lett azután a katymári, madarasi Jánosból a Katymári, Madarasi János. 50
