Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A nemesi vármegye
kaiak előbb Szentgyörgy és Mátyusháza, utóbb Katymár és Pathala jobbágyainak egész nyáját, összes marháját és apró jószágát elhajtották. Zsigmond utasítja a szabadkai officiálisokat, hogy adják vissza a lopott jószágot. Ugyanakkor erre utasítja Szabadka bíróját is. A szabadkaiak nem féltek „a rosszat roszszal tetézni”, és tovább rabolták a Töttös-birtokokat. Zsigmond keményen megfenyegeti őket: „ ... bármilyen kár és hiány nélkül haladéktalanul visszaadni és visszaszolgáltatni kötelesek vagytok, nem várva semmiféle további parancsunkra. Ha megtörténne, hogy másképp cselekednétek, amit nem hiszünk, jól jegyezzétek meg, hogy ti és minden hozzátok tartozó részéről Tythews Lászlónak olyan gyógyírról fogunk gondoskodni, titeket és mindegyikőtöket parancsaink semmibevétele miatt olyan büntetéssel fogunk fenyíteni és büntetni, hogy másoknak is, akik ilyesmit helyeselnek, elrettentő például szolgáljon...” A szabadkai elöljárók azonban nem gondoskodtak az elégtétel adásáról, sőt a bíró és a város polgárai azt mondták, hogy még több marhát elvisznek Töttös László birtokáról.287 Az elfajult ügynek — oklevelek híján — nem ismerjük folytatását, de annyi bizonyos az előzőekből, hogy a bíró képviselte a törvény előtt a város polgárait. A fentiek nyilván a falusi bíró tevékenységének csak kis hányadát ölelik fel, hiszen a hétköznapi, csekély, úgynevezett bagatell ügyek intézésének nem maradt írásbeli nyoma. A megyei emberek intézménye a királyi emberek mintájára alakult ki. A peres eljárás egyes szakaszaihoz (idézés, eltiltás, tiltakozás, vizsgálat stb.) és peren kívüli cselekményekhez a király, valamint a nádor kiküldte az őt képviselőt, és mellé a megye a magáét. Az eljárásokban a szolgabíráknak kellett volna részt venniök, de az ügyek felszaporodtával számuk kevésnek bizonyult. Ezért a kúriai gyakorlatot utánozva, a megyék külön megyei embereket küldenek ki, akik esetről esetre nyert megbízás alapján járnak el a legkülönbözőbb ügyekben. Katymár környékével kapcsolatban a következő megyei emberek nevét ismerjük: Noguelgh-i Balázs és Bark-i Máté (1420), Bark-i Mihály és Tamás (1425), Lengel-i Bálint és ugyanonnan Gergely (1438), Gergwry Pap-nak mondott László és Ordod-i György fia Miklós (1438), András, György, Lengel-i György határosok, valamint Péter, Kis Jakab, Beseno-i Pál, Bark-i Bálint és Mihály, Besenv-i Dániel megyetársak (1458), Tharnok-i Miklós és Bark-i Mihály (1462).288 A megye által kiadott oklevelekben tehát általában két megyei ember szerepel. Mátyás azt parancsolja Bodrog megye elöljáróinak, hogy „közületek egyet vagy kettőt küldjétek ki, akik hajlandónak mutatkoznak”.2®1 A megye azonban, nyilván az összejátszás látszatának elkerülése végett, mindig két embert küld. Egy esetben azonban (1458) három határos (szomszédos) lengyeli nemes mellé hat másikat is kiküldenek.290 S bár mindössze egyszer írják az oklevelek őket nemeseknek, valójában minden esetben így volt ez, csak ezt a számukra magától értetődő dolgot feljegyezni nem tartották 38
