Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A nemesi vármegye
A NEMESI VÁRMEGYE A káptalanok és a király után a legtöbb oklevelet Bodrog megye főispánja, alispánja és szolgabírái állították ki Katymár környéki ügyekben. Az ő tevékenységük a nemesi vármegye keretében történt. A feudalizmusban az adományrendszer feladata kettős: jutalmazni a már megtett szolgálatot (esetleg kárpótolni az elszenvedett veszteséget), és új szolgálatra buzdítani.249 A XIII. században történt nagy birtokadományozások következtében anynyira megcsappant a királyi várbirtokok száma, hogy igazgatásuk céljából többé már nem volt szükség olyan szervezetre, mint a királyi vármegye és ezért az bomlásnak indult. Imre és II. András mértéktelenül adományozták el a várbirtokokat, IV. Béla sikertelenül próbálta visszaszerezni azokat, s a tatárjárás is megbontotta a megyerendszer kereteit.250 A kisbirtokos vitézek (királyi serviensek és várjobbágyok) sokat szenvedtek a nagybirtokosok hatalmaskodásától. Az ő szervezkedésükből született meg a nemesi vármegye. A nagybirtokos arisztokráciának kialakulása a XIII. század első évtizedeire azt jelentette, hogy ezek a gazdag és jó részben országos méltóságokat viselő urak a királlyal szemben mind jobban érezték, és éreztették súlyukat és jelentőségüket, mert hiszen a király rájuk szorult, és az ország kormányzásában sem nélkülözhette őket. Minél gyengébb király ült a trónon, annál inkább így volt ez. A feltörekvő nagyurak azonban nem csupán felfelé, hanem a nagybirtok természetének megfelelően lefelé is éreztetni akarták hatalmukat, ameddig csak elért a kezük: ez pedig roppant nagy terület volt, mert a nagybirtokot a szétszórtság jellemezte, és így sok kis- és középbirtokos szomszédosai, határosai voltak. Ezért azután mind nehezebbre fordult a serviensek, a közép- és kisbirtokos szabadok sorsa. Védekezni a nagyurak ellen nehezen tudtak, mert magukra voltak hagyatva, szétforgácsolt erejük kicsi volt. A királyhoz hiába fordultak, mert a központi hatalom messze volt, és gyakran nem is volt elég ereje megvédelmezésükre. A legfőbb bírósági szervezetekben pedig a nagyurak ismerősei, barátai, családtagjai, érdektársai ültek. Tőlük ugyan hiába vártak védelmet és jogorvoslást. A királyi szolgáknak tehát maguknak kellett a sorsuk intézését a kezükbe venniök. Szervezkedésüket megkönnyítette, hogy ekkorra már megindult a köznemesség kialakulása.251 Ennek a fontos folyamatnak a részleteit kevéssé ismerjük, de szerencsénkre, fennmaradt a mozgalom első emléke, a Zala megyei serviensek 1232-i oklevele, melyben a királytól bíráskodásra kaptak felhatalmazást.252 A törvények (1267, 1290, 1298) a nemesi megye gyors fejlődéséről tanúskodnak. A nemesi megye tisztviselői királyiak (főispán, alispán, jegyző), valamint válasz-3 33
