Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A magyar állam szervezete
is az ő nevéhez kötik.131 Helytelenül, mert az valójában csak IV. Béla (1235—1270) idején történt meg.132 A zavart III. Béla egyik oklevele (1181) okozza, melyben ez áll: „Mivel az emberi természet fogyatékossága következtében az idő múlásával az elmúlt dolgok emlékezetébe könnyen belopódzik a feledés, ezért méltó írással védelmezni és megerősíteni azt, amiben a jogi személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez az írás ereje és alkalmas férfiak tanúságtétele révén sértetlenül és háborítatlanul megmaradjon. Ezt a dolgot én, B[éla], Magyarország kiváló királya megfontolván és a jövőre nézve királyi felségem érdekéről eképpen gondoskodván, nehogy bármiféle, jelenlétemben tárgyalt, és befejezett ügy érvénytelenné váljék, szükségesnek ítélem: az én felségem jelenlétében megvitatott akármilyen ügyet az írás bizonyságával erősíteni meg.”133 Általában csak a szöveg második részét szokták idézni, holott az első felét is bevonva az értelmezésbe, kitűnik, hogy az intézkedés a magánjogi írásbeliségre vonatkozik.134 A magyar királyi kancellária vezető állásai (kancellár, alkancellár) a XIII. század első felében alakulnak ki, az alsóbb rangú személyzet csak a század második felében állandósult.135 1209- ben történik kísérlet arra, hogy a kancellárt (Róbert veszprémi püspököt) a vicekancellár helyettesítse. 1230-ban Ugrin kalocsai érsek a kancellár, aki azonban magas egyházi állásában tovább már nem intézhette személyesen valamennyi oklevél kiállításának ügyét, mert azok számának szaporodása ekkor már érezhető.136 Állandó helyettesre volt tehát szükség, s ez a már korábban felbukkant állásnak, az alkancellárságnak megszervezéséhez vezetett.137 A kancellár ettől kezdve csak névleg feje a hivatalnak, az ügyeket valójában helyettese intézi.138 Ez a magyarázata annak, hogy az 1290. évi dekrétum 9. cikke nem a kancellári, hanem az alkancellári tisztségre nézve kívánja, hogy azt csak az országgyűlés meghallgatásával töltsék be.139 Ezt azonban a királyok gyakran figyelmen kívül hagyták. Csak abban van következetesség, hogy az oklevelek kiadását gyakorlatilag irányító alkancellár 1290-től többnyire a székesfehérvári prépost volt.140 Az oklevéladás ügyének a XIV. század folyamán tapasztalható fejlődése a kancellária belső szervezetében, illetőleg annak vezetésében is változásokat eredményezett.141 Részleteit kevéssé ismerjük. Annyi látszik a ránk maradt oklevelekből, hogy a királyi kápolnaispánság a kancelláriától független, új, önálló oklevéladó szervvé alakult, és a király székhelyén valóságos hiteleshelyként működött 1374-ig.142 A kancelláriát kettéválasztják. Megszervezik a titkos kancelláriát, melyet a régebbi kancelláriával szemben kisebb kancelláriának is neveznek.143 A kápolnaispán néha a titkos kancelláriának is a vezetője. A nagyobb kancellária élén álló kancellárt Nagy Lajos idejében főkancellárnak kezdik nevezni.144 Károly Róbert alatt is megmaradt az a korábban kifejlődött szokás, hogy az alkancellár a székesfehérvári prépost címet viseli. Nagy Lajos óta azonban ez 21
