Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A latin vezetéknevek értelmezése
A latin vezetéknevek értelmezése A tucatszám előkerülő jobbágynév sokszor latinul szerepel az oklevelekben. Bizonyosra vehetjük, hogy az eredétileg magyar neveket az oklevél írója egyszerűen lefordította latinra. Könnyű lenne azokat újra magyarul visszaadni, ám a rengeteg bizonytalanság arra késztetett bennünket, hogy ezt ne tegyük. Nem csupán arról van szó, hogy az egyes nevek alakját nem tudjuk biztosan visszaadni (pl. Kis, Kiss, vagy Tot, Tót, Tóth, Tóth, Totth, Tótth, illetve Vörös, Veres), hanem sokszor a magyar megfelelője is többféle lehet. Carnifex álalában mészárost (Mészáros) jelent ugyan, de lehet hentes (Hentes), sőt bakó (Bakó) is. Ez utóbbi ráadásul előfordul katymári anyagunkban. Sok névvel hasonló a helyzet. Ezért inkább egy listát közlünk az alábbiakban, melyből az okleveleinkben szereplő latin név magyar értelmét bárki kikeresheti. Aurifaber = aranyműves Bohemus = cseh Cerex = sás Carnifex = hóhér, bakó, mészáros Carpentarius = kerékgyártó, kerekes Caecus, Cecus = vak, világtalan Citarista = ci'terás, hárfás Claudus = sánta Claviger = buzogányos, kulcstartó, kulcsár Faber = mesterember, ács Institor = kalmár, szatócs Judex = bíró Lanifex = gyapjúfonó Literatus = deák Magnus = nagy Niger •= fekete Parvus = kis, kicsi Pellifex = szűcs Piscator = halász Resistromus = ellenkező, ellenálló Rufus = vörös Sartor = szabó Sclavus = tót Sutor = varga Verus = igaz Villicus = majoros 207
