Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A magyar állam szervezete
A KIRÁLYI KÁPOLNAISPÁN ÉS A KANCELLÁRIA Szent István korában és országában még nem érezték az írás szükséges voltát, s gyakorlati célját sem ismerték fel. Maga a király művelt férfiú volt, birtokadományai közül mégis csak a jelentősebb egyházalapításokat foglaltatta írásba. Oklevelei egyrészt nyugati származású főpapjaink kérésének köszönhetik létrejöttüket, de közreműködhetett a központi írásbeliség meghonosításában az első magyar keresztény királynak az a törekvése is, hogy kúriáját a szomszédos nyugati és déli udvarok mintájára rendezze be, melyekből akkor a betű emberei már nem hiányozhattak. István tehát külföldön tanult, ott gyakorlatot szerzett papok szolgálatát vette igénybe.102 így működött közre okleveleinek kiállításában sógora, II. Henrik császár kancelláriájának egyik tagja.103 Már igen korán kialakult azonban a királyi kápolna (capella regia) intézménye, melynek tagjai a capellanusdk végzik az írnoki feladatokat, és ők állítják ki az okleveleket is. A capella papjainak főnöke, a királyi kápolnaispán (comes capellae) neve először II. Géza (1141—1162) idején bukkan fel, s mindjárt igen fontos szerepben, hiszen ő pecsételi meg, azaz hitelesíti a királyi okleveleket.104 A kápolnaispán állása kezdettől fogva bizalmi állás volt, hiszen egyszersmind a királyi család udvari papja lévén, a legbefolyásosabb udvari méltóságnak számított.105 Szerepe és hatásköre az idők folyamán többször változott. A királyi pecsét őrzésének és a királyi oklevelek megpecsételésének feladatát III. Béla korában vesztette el, amikor a királyi kancellária szervezettebbé válik.106 Ettől kezdve a notarius specialis (secretarius) őrzi a királyi gyűrűspecsétet.107 A XIV. század első negyedében, tehát Károly Róbert idején, a kápolnaispán lesz a titkos kancellária, vagy más néven a kisebb kancellária (cancellaria minor) vezetője.108 Ettől kezdve (1317 körül) a királyi udvarban 1375-ig, a saját nevében a királyi középpecsét alatt okleveleket adott ki, szabályos hiteleshelyi működést folytatva.109 A XIV. század 70-es éveiben, tehát Nagy Lajos uralkodásának vége felé végrehajtott bírósági és kancelláriai reformokkal kapcsolatban a kápolnásispánság tevékenysége is átalakul.110 Továbbra is ad ugyan ki okleveleket, de már a király és nem a saját nevében. Jelentősége azonban nem lebecsülendő, mert egyrészt 1370 és 1430 között a királyi kápolnásispán az állandó udvari igazságügyi kihallgató és meghallgató szervvé (audentia) válik,111 másrészt az állandó udvari audencia fejeként lehetőséget kapott arra, hogy az udvar párhuzamos hatáskörű ítélőszékei közül azt a bíróságot jelölje ki az ügy megtárgyalására és ítélethozatalára, amelyiktől — a bíró személyes kapcsolatait, az ott ülő ítélőtársak pártállását és hatalmi viszonyait mérlegelve — az udvari politika számára a legkedvezőbb és a király elképzelésének leginkább megfelelő, ítéletet lehetett várni.112 Ilyenformán a kápolnásispán udvari meg-2* 19
