Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)

Szeremle középkori helynevei

SZEREMLE KÖZÉPKORI HELYNEVEI Az oklevelekben az alábbi helynevék fordulnak elő: HothZigeth, Hotihzygeth, Dobortou halászőhely, Kystou halászó­hely, Hydastou, hydastou (1323),145 Meugtou halastó (1346),146 Artis­­lou, Belch, Vayas medre, Assuan fok, orryumnata, Orryumnata, Póz­na sziget, Gekenestohata, András hídja, Saar folyócska, Sebesfok, Meegtou halastó (1383),147 Megthew halastó (1393),1'*8 Meghtow ha­lastó (1393),149 Fintaholtdunaya halastó, Megehullo halastó (1395),lo° magtow halastó (1406),151 Dubor halastó, fok árok, Dubor árka, Hatzy­­geth, Arkyslov fok, Arkyslov, Holthduna, Vayvs nádas tó, fok, Vata csűrje, Ohevteleke, Pózna sziget, Kerékerdeu, Sár folyócska, András hídja, Sebesfok, Mwgthow, Mugthow (1411),152 Saruize folyó, András hídja, Sébesfok, Megto, Dobor erdő, Arkyslo, Vayas, Vata csűrje, Pózna sziget, Saruize folyócska. Megtho, Garthau, Haraztherdew er­dő, Fok kivájt árok, Dobor rét, Dobor halastó, Ligeth tövises tölgyer­dő, Arkyzlo, Sár folyó, Megtho (Ilii).153 Összesen 59 szűkebb területet jelölő helynévvel rendelkezünk tehát. Ez felülmúlja egész Észak-Bácska középkori helynév-anyagát, még akkor is, ha a szeremleiek között több átfedést találunk. A he­lyesírásban eltérő változatokat azonban szükségesnek véltük feltün­tetni. A fenti névsorból csak azok maradtak ki, amelyek egy okle­vélen belül teljesen azonos alakban szerepelnek, mintegy ismétlőd­nek a határjárás során. A helynevek szokatlan nagy tömege csábított bennünket vagy két évtizeddel ezelőtt Szeremle megvizsgálására. Nagy számuk a te­rület igen tagolt, vizekkel, holt medrekkel, fokokkal át meg átjárt, erdőkkel tarkított felszínének köszönhető. Régi, kéziratos térképek segítségével, ásatásokkal, öreg emberek meghallgatásával, terepbejá­rással kíséreltük meg az egyes helynevek területhez kötését.154 A mód­szertanilag nem teljesen tanulság nélküli munka eredménye viszonylag sovány. Lényegéiben Hatsziget, Csőtelek és Sebesfok neve él máig (1. kép). Ennek alapján nem volt körülhatárolható Szeremle egykori te­rülete. Annyi látszik csak bizonyosnak, hogy maga a falu a mai köz­ségtől nyugatra, de annak közvetlen szomszédságában, a jelenlegi tsz-istállói és a lőtér alatt, a Sébesfok partján állott. Temploma és a körülötte levő temető nyomai szinte minden évben felszínre kerül­nek különböző földmunkák során (2. kép). A település inkább a falu határának keleti felében volt. Maga a határ pontos vonala nem raj­zolható meg, hiszen már a középkorban viták voltak annak megálla­pításában. Az egyes oklevelek adatait összevetve úgy tűnik, hogy az Alsó-Pandúr-sziget nyugati része a szeremleieké volt. Innen a máig meglevő Sebesfokon át haladt déli irányban, majd zsákszerűén ma­gába foglalta Csőteleket, egészen a mai Öreg-Dunáig. Ez lehetett dé­len a határ. Az Öreg-Duna hajlata táján újra északra fordult, hiszen Hatszigetet a szekcsői Hercegek a magukénak mondották és ezt Töt­­tös is megerősítette. Délnyugaton tehát a Hatszigeti rész nyugaton maga a Duna volt a határ. Egy igen keskeny sáv azonban, közvetle­nül a Duna partján, egészen a második világháborúig a bátaiaké volt. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom