Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nemesi vármegye
A NEMESI VARMEGYE A legtöbb oklevelet (szám szerint huszonhármat) Bodrog megye alispánja és szolgabírái állítottak ki szeremlei ügyekkel kapcsolatban. Az ő tevékenységük a nemesi vármegye keretében történt. A feudalizmusban az adományrendszer feladata kettős: jutalmazni a már megtett szolgálatot (esetleg kárpótolni az elszenvedett veszteséget) és új szolgálatra buzdítani.30 A XIII. században történt nagy birtokadományozások következtében annyira megcsappant a királyi várbirtokok száma, hogy igazgatásuk céljából többé már nem volt szükség olyan szervezetre, mint a királyi vármegye és ezért az bomlásnak indult. Imre és II. András mértéktelenül adományozták el a várbirtokokat, IV. Béla sikertelenül próbálta visszaszerezni azokat s a tatárjárás is megbontotta a megyerendszer kereteit.31 A kisbirtokos vitézek (királyi serviensek és várjobbágyok) sokat szenvedtek a nagybirtokosok hatalmaskodásától. Az ő szervezkedésükből született meg a nemesi vármegye. A mozgalom első emléke a Zala megyei serviensek 1232-i oklevele, melyben a királytól bíráskodásra kaptak felhatalmazást.32 A törvények (1267, 1290, 1298) a nemesi megye gyors fejlődéséről tanúskodnak. A nemesi megye tisztviselői királyiak (ispán, alispán, jegyző), valamint választottak (szolgabírók, esküdtek). A XIII. század legnagyobb részében ugyan a megyésispán (comes) maga intézkedik az eléje utalt vagy hozzá tartozó ügyekben, de a serviensek lassan bevonták bírói működésükbe a vármegyék ispánjait is.33 E folyamat a XIII. század utolsó negyedében zajlott le.34 A comes azonban továbbra is a király tetszéséig bírta hivatalát.35 Lényegében a királyi hatalom képviselője és annak jogait hivatott érvényre juttatni. A nem nemesek alsóbb fokú bíróságával szemben a vármegyei ispán bíráskodása a fellebbviteli hatóság.36 A kialakult nemesi vármegye hatósága még maga az ispán volt, minthogy a szolgabírók a XIII. században még csak az ítélőszék keretében, tehát az igazságszolgáltatás terén működtek. Minden más ügyben a szolgabíró intézkedett és adott ki oklevelet, a saját neve alatt ugyan, de nem hivatali hatalmánál fogva — ez lényeges —, hanem csak királyi megbízás alapján.37 Ez persze magán a tényen nem változtat. Eleinte a királyok az ispánnak küldik parancsaikat, értesítéseiket. Ő azután közölte ezeket alispánjával és szolgabíráival, akik jelentést tettek neki, ha utasításai szerint eljártak. A XIV. század második felétől azonban lassan megváltozik a helyzet, az ispán kevésbé tevékenyen vesz részt az apróbb ügyek intézésében, a királyi parancsok mind gyakrabban szólnak közvetlenül az alispánnak (vicecomes) és a szolgabíróknak. Ezek végzik egyre nagyobb önállósággal a vármegye igazgatását.38 A vármegyék alispánját (néha alispánjait), egészen a XVI. századig, az ispán nevezte ki földesúri famíliájának tagjai közül. Érdekében állott, hogy minél inkább tőle függő, kezében tartható egyént nevezzen ki, néha egyenesen alacsony sorból való embert.39 A megyék csak 1486-ban érték el, hogy az alispán megyebeli és tekintélyes ember legyen/'0 Bodrog megyében eredetileg csak egy alispán 13
