Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Baracska a középkorban
egyház kanonokjának a megbízásából világos nappal rátörtek Barát hkára, mely Töttös László özvegyének és fiainak (János, István, László, Miklós, György) tulajdonában volt. A hatalmaskodók csapatát Farky György, a fehérvári káptalan El falujának tisztje vezette. Maga mellé vette szolgáit: Farky Miklóst, Fehérvári Mihályt, Pathai Jánost, valamint a szomszédos Felszekcsőrül,86 mely birtok ugyancsak a fehérvári káptalan tulajdona volt, Anda Balázst, Sánta Domokost és testvérét Györgyöt, Kalló Jánost, Bathoo Balázst és Györgyöt. Barathkán keményen megvertek egy Barnabás nevű jobbágyot és elvették tőle, valamint más falubeli jobbágyoktól is, tartogatott, válogatott halait, melyek hálóban és haltartóban voltak. De ennyivel meg nem elégedtek, hanem szétrombolták a Baracskához tartozó, Holth-dunának nevezett tóban lévő halasgödröket is, s ezzel mintegy 300 forintnyi kárt okoztak. Bodrog megye vizsgálóbizottságot küldött ki, mely visszatérve azt jelentette a királynak, hogy szorgalmas tudakozódás útján a vádat igaznak találták.87 1418 nyárutóján újabb vizsgálatot kellett elrendelni Zsigmond királynak. A felbujtók azonosak: a fejérvári káptalan tagjai és Farki György. Az ő tudtukkal és megbízásukból Farki György és több Él falubeli jobbágy (Balázs András, Beke György, Bar---nicus fia András, Kis Péter, Éli Péter, Kali János, Lovas György, Garami György, Briccius, Bakos Dömötör, Dionisius, •••us Pál, Hangan Tamás, Dömötör, Lege Balázs, Bálint, Lőrinc, Gallus, Zala Pál és fiai) az éjszaka csendjében fegyveres kézzel rárontottak Barachkára és megölték Pethe András jobbágyot. Ugyanakkor János tímárnak fiait Illést és Dömötört, valamint Zaykó fiát Györgyöt, akik Barachkán laktak, keményen megverték és ütéseikkel halálosan megsebesítették, azután pedig félholtan otthagyták őket. A kiküldött látó emberek a vármegye nemes és nemtelen embereitől szorgalmasan tudakolóztak és megtudták, hogy a vád helytálló.88 Ügy tűnik, a felek végre megunták a hosszas pereskedést, hatalmaskodást és megegyezésre törekedtek. Ismerjük ugyanis a Csanádi káptalannak 1419-ben Garai Miklós nádorhoz írott levelét, melyben megidéznek két hiteles tanút abban a perben, mely El és Baracska határainak ügyében bátmonostori Töttös László fia János és a fehérvári káptalan között folyt.89 A végleges határjelek megállapítása után megnyugodtak a kedélyek. Az előbbi oklevélbőikét dolog tűnik ki. Az egyik, hogy a civódások elsősorban a két falu közös határának tisztázatlan volta miatt folytak. Mindkét fél a maga számára szeretett volna több szántóföldet biztosítani. A másik, hogy Baracska a Töttös gyerekek közül Jánosnak lett a birtoka apjuk halála után. 1436. április 19-én Szegeden kelt Zsigmond királynak az a parancsa, melyben Guthi Országh Jánosnak, a kunok bírájának meghagyja, hogy a madarasi, thoankutjai és szabadkai90 királyi népek által a bátmonostori uradalom birtokain elkövetett hatalmaskodásokért Töttös Lászlónak elégtételt adasson. A szomszédos helységek (Szentgyörgy, Borsod, Katymár, Gara, Vaskút stb.) között szerepel 4 49
