Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
déki — tolvajt joga van kivégezni.281 Holott néhány évvel ezelőtt még békésen eltűrte a fülekiek portyázásait. Ám a szétbomló török hatalom már nem tud úrrá lenni a helyzeten. Amikor 1664 februárjában Apafi Mihály hazatérőben van Erdélybe, maga a szultán parancsolja meg, hogy az elhatalmasodott rablások miatt katonai kíséretet adjanak mellé.282 Persze a német zsoldosok sem voltak jobbak a Deákné vásznánál. Vitnyédi István írja 1664-ben: „Az kik segítségünkre jönnek, azoknak prédái vagyunk... oltalom s nyereség helyett csak veszedelmünket látjuk, láttuk és várjuk magunkra, nyögünk mint az oktalan szamarak ez oltalom színe alatt való terh alatt.”283 A török Várad és Érsekújvár elfoglalása után a hódoltsági részeken teleltette hadát, mert számított a magyarok támadásaira. És joggal. Zrínyi Miklós a háborút már a tél derekán megkezdte. Február elején a még Szulejmán ideje alatt épített, és hadászatilag rendkívül fontos eszéki hidat felégette.284 A várható veszély ellensúlyozására és a várak megerősítésére mindent megtett a török! Vidékünkre is a rendeletek tömegét zúdította. Március elején nyomatékosan meghagyta a-iDuna-parti palánkok agáinak, hogy a kereskedők gabonaszállító hajóit gyorsan vontassák Budára, mert ott nagy szükség van az élelemre. Március közepén rendelet megy a szegedi szandzsák kádijaihoz, alajbégeihez, timár-birtokosaihoz : minthogy a tél elmúlt és már legeltetni lehet, a lívában telelő tatár katonák számára a rájáktól csak félannyi árpát szedjenek, mint amennyit a tél folyamán szedtek. Mindezt persze nem valami emberbaráti szeretettől áthatva tette a török, hanem mert a ráják kézi- és igaerejére égetően szükség volt. Március közepén rendeletet intéztek a szerémi, zvorni szandzsákhoz, valamint a szegedi szandzsákban a bácskai, zombori, titeli és bajai kádihoz: az eszéki híd javításánál bizonyos hosszúságú munkát kellett elvégezniük, a korábbi rendeletet nyomatékosan megismétlik, a hídnak ramadan 15- re (április 11.) készen kellett állnia. A munkájukat el nem végző területek lakóit hanyag vezetőikkel együtt fel kell akasztani. Április közepe körül a dunai és tiszai — közöttük a bajai — rév hajóit Vörösmarthoz kellett küldeni, mert a tatár sereg átkelt a Dunán. Így azután a vidék megszabadult e hadaktól.285 Erre persze a végbeliek, szinte törvényszerűen, ismét elkezdik zaklatni a Duna-Tisza közét. 1665 júliusában a füleki, divényi, kékkői katonák, mintegy 800-an, Rácországból lovakat, marhákat hajtottak el. „Bizony az egész Alföldséget elpusztítják ezek a katonák” — írja Tolnay György generálisának.286 Hogy ebben az esetben mit jelent Rácország, azt Apafi Mihály naplójából tudjuk, aki az érsekújvári táborból hazafelé menet Szegedig magyarok között jött, azután már rác világ kezdődött, mely a Dunántúlra is kiterjedt.287 1666-ban arról olvasunk Pathai András főbíró levelében, hogy a Rácországba lejáró magyar katonák az elfogott rácokat egészen Kecskemétig elhurcolták s ezért a budai basa igen haragszik a kecskemétiekre.288 Lényegében tehát minden ok nélkül elcipelték az embereket és elvitték egy darabon, csak akkor engedték el, ha váltságdíjat ígért szabadulásáért. Az elhurcolások, sarcolások ered-82
