Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
I. Hajdók Imre: Földrajz - Nagybaracska és környékének természeti földrajza - Földtani felépítése
NAGYBARACSKA ÉS KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETI FÖLDRAJZA Nagybaracska földrajzi helyzete Nagybaracska a Duna—Tisza közi hátság legnyugatibb nyúlványán, a Mohácsi-szigetet keletről határoló Ferenc-csatorna keleti partján terül el, az északi szélesség 46°2 perc és a keleti hosszúság 18°55 perc alatt. A nyugati határa mélyen benyúlik a Mohácsiszigetbe. A falu 5—10 m-rel magasabban fekszik a jelenlegi Dunaártérnél, egy nyugatra lejtő, enyhén hullámos felszínen, a Duna pleisztocén vagy pliocén teraszán. Tengerszint feletti magassága átlagosan 95 m. Földtani felépítése A földtörténeti korbeosztás szerint a területünkön található képződményeket három csoportba oszthatjuk. A legidősebb képződmény a Mohácsi-szigetben kis felszíni elterjedésben található triász mészkő. Ez vízszintes helyzetéből erősen kibillenve, összetöredezve található a Nagyrétet határoló morotva (holtág) északnyugati kanyarulatánál, a morotvától mintegy száz méterre, Várpuszta közvetlen szomszédságában. A már részben lefejtett kőzet helyén jelenleg gödrök vannak, melyek kiterjedése néhány száz m2. A gödrök alján kőzettörmelék és majdnem függőlegesen álló mészkőrétegek láthatók, melyek dőléséből következően a kőzet igen nagy méretű kéregmozgások hatása alatt állt. A vízszintes irányú erőműködés hatására összegyűrt, összetöredezett mészkővonulat Báta irányába haladva a mórágyi gránit hegytömbhöz simult. Ez az őshegység állt akadályként a vízszintes irányú kéregmozgási erők útjába, így megtörtént a nálánál fiatalabb mészkő gyűrődése. A Mohácsi-sziget és Nagybaracska környékének alapját egyéb helyeken ugyancsak mészkő alkotja viszonylag nagy mélységbe lesüllyedve, melyre fiatalabb üledékek rakódtak. (Lásd 1. számú vázlatos földtani szelvényt!) 7