Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A honfoglalástól a középkorig
soha, de annyi bizonyos: ilyen remek fülbevaló pár nem lehetett akárki tulajdona. Keltezése csak tág időhatárok között lehetséges, bár nagyon valószínű, hogy a XI. századi temetőhöz tartozó sírok valamelyikéből került elő. Nem elképzelhetetlen, hogy a temető közepe táján még a XII. században is temetkeztek.’1 Tudunk-e az Árpád-korban itt valamilyen helységről? Sajnos nem. Egyedül Tárnokmonostor jöhetne számba, ahol a Haraszt-nem birtokán egy nemzetségi monostor állott 1251-ben. de ez valahol Bátmonostor, Nagybaracska és Gara között feküdt, a mi temetőnktől több kilométernyire.52 A település, melyhez a feltárt temető tartozott, ilyen messze semmiképpen sem lehetett. A környéket oklevelekből komolyabban csak a XIV. század elejétől kezdve ismerjük, de ez nem jelent egyúttal gyér népességet. Az elmúlt másfél évtizedben több olyan templomkörüli temető került feltárásra, amelyet az oklevelek csak a XIV. századtól kezdve említenek, ám a temetkezések régészeti mellékletei a település XI. századi meglétét bizonyították.53 Ez a helyzet a Nagybaracskán feltárt temetővel is. Van ugyan a mai falu határában, az úgynevezett Kisbaracskai részen egy Árpád-kori település, de a kettő összetartozása kétséges. A környék történetéhez tartozik még a Megyere helynév felbukkanásának értelmezése. I. István az ellene lázadó törzseket szétszórta és az ország határainak őrzésére használta fel. így kerültek a mai Jugoszlávia területén fekvő Bácsvár környékére egy bokorba a Kürt, Tarján, Nyék, Gyarmat, Kér, Keszi helynevek.54 Megtörtént néha, hogy maga a Megyer törzs tagjai is távolabb telepedtek meg törzsi szálláshelyüktől. Ennek — úgy tűnik — elsősorban hadászati okai voltak.55 Ezért rendkívül érdekes a Megyere helynév felbukkanása Baracska szomszédságában. 1330-ban a Harasztnem birtoka, melyet Laki Salamon két fia. János és Péter rokonaiknak, a Baranya megyei Incseieknek engednek át. Az átadás Tóti helységre is vonatkozik, melytől Megyere északra feküdt.56 A helységet tehát valahol Baracska és Csátalja között, talán Csátaljához közelebb, vagy éppen annak területén kell keresnünk. Maga a helynév azonban mindenképpen a környék XI. századi betelepültségét bizonyítja és erősíti a régészeti feltárásokból levont következtetéseket. Árpád-kori falvaink külső megjelenéséről, az utóbbi évtizedek ásatásai ellenére, még igen halvány elképzeléseink vannak csak. A régi Bodrog megye területén ez ideig egyedül Madarason tártuk fel egy ilyen korú település részét. A domb oldalának aljában egy igen kicsi, 253X322 cm alapterületű ház belsejében téglalapalakú beásásokat találtunk. Ezekbe a munkagödrökbe tették lábukat és a padlón ültek. A ház annyira kicsi, hogy ebben alig ketten-hárman fértek el s benne nyilván csak nagy hidegek idején, esetleg bizonyos munkák végzésekor tartózkodhattak. Ottó, freisingeni püspök, aki 1147-ben, tehát a honfoglalás után két és fél évszázaddal utazott keresztül Magyarországon, még arról ír, hogy városaikban sok a nádház, kevés faház és még kevesebb kőház van, mivel ők (mármint a magyarok) mindezt megvetik, hanem inkább a nyarat és az őszt sátrak alatt töltik.57 Ha a városokban így volt, 41
