Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A környék története az őskortól a népvándorlás koráig

vényként egyetlen kétfülű edény. Az 1970-ben, Nagybaracska határának Piszkula nevű határrészében, a volt Temető tanyától ÉNY- ra folytatott leletmentés során, egy kora vaskori, kétfülű urna igen mállott töredékeit találtuk meg az I. számú kutatószelvényben. A 80—100 cm fekete föld után barnás homok következett, majd 140 cm mélyen jelentkezett a sárga homok. Itt találtuk meg, mintegy 60—110 cm átmérőjű területen belül, az előbb említett gyengeégetésű, nagyon apróra töredezett, kétfülű edény darabjait. A dombvonulat keleti lejtőjén tehát megtelepült a vaskor embere, de a homok vastagon befödte esetleges temetőjét, vagy települési helyét.27

Az északnyugatról hazánba nyomult kelta törzsekről, az utolsó őskori népcsoportról, már írásos forrásokkal rendelkezünk. Az i. e. III. században területünkre is elérkeztek. Halottaikat elhamvasztották, a tűzben összeégett tárgyakat az urnába gyűjtött csontok mellé tették. A bajaszentistváni iskola kertjéből előkerült kétélű vaskard, hosszú vaslándzsa és egy urna őrzi emléküket. Ezen kívül Bátmonostor—Csacsihegyen és Dávodon került elő temetőre utaló szórványanyag.28 Legutóbb Nagybaracskáról ismertük meg temetőjüket. A Kun Béla utca (a nagybaracskaiak csak Árvizes utcának nevezik) északi végén, a hosszan elhúzódó homokos domboldal nyugati lejtőjén több sír került elő az 1950-es évek vége felé. Legtöbbjüket házalapozáskor találták. Innen mentett meg Kovács Béla tanár egy kihajló peremű, korongolt, égetett, szürke edénykét, melyet jelenleg a helybeli iskola szertárában őriznek. A jelzett helyen bizonyára nagyobb kelta temető van a föld alatt. A jól iszapolt és elegáns edényformák korongon készültek. Ezek az első korongon készült edények ezen a területen, mert a kelták voltak ennek a nagyjelentőségű eszköznek elterjesztői Európában. A vas használata is ebben a korban lett általános. A bronz és a vas most helyet cserélnek. Ameddig eleinte a bronz volt az eszközök anyaga, a vas az ékszereké, most amabból készülnek az ékszerek, emebből a fegyverek és eszközök.

Amikor i. e. 12-ben a rómaiak meghódították a Kárpát-medence Duna által határolt nyugati felét, melyet Pannonia néven külön tartománnyá szerveztek, aligha gondoltak arra, hogy három évtizeddel később, i. sz. 20 táján a Duna balpartján egy olyan iráni eredetű lovasnép jelenik meg, amely azután hosszú évszázadokra nyugtalanságot teremt a Duna mentén. A szarmaták hazánkba való érkezésük előtt már jelentős szerepet játszottak a Szovjetunió déli részének ókori történetében, ahol a régészeti kutatások számos emléküket tárták fel. Innen érkeztek az Al-Duna felől hazánk földjére. Az ókori írók meglehetősen jó leírásokat hagytak ránk a szarmatákról. Tőlük tudjuk, hogy nehéz és könnyű lovasságuk volt, hatalmas lándzsájukat térdüknek feszítve rohamoztak apró, de szívós lovaikon. Ékalakú csatarendjük ellenállhatatlan erővel törte át az ellenséges arcvonalat, ám a gyalogcsatában olyan gyámoltalanok, mint senki más.20 Kétélű, alig 80—90 cm hosszú kardjuk Tataházán és Madarason került elő az elmúlt években.

32