Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
A bajai vásár rendjére szigorúan ügyelt a város magisztrátusa, de azért így is előfordult, hogy Csonoplyáról ellopott lovat árultak.r’78 1830-ban pedig Czimerman János katymári lakos a bajai Szt. György napi vásáron Raditser Józo beregi lakosnak kehes lovat adott el, amiből bírósági ügy lett.0'9 A lopott jószág passzusait Vörös Antal halasi lakos hamisította a Baja környéki betyárok számára.680 Dávodon lopott lovakat Madarason és Baracskán találtak meg a károsultak,681 de ez viszonylag ritka eset volt, hiszen legtöbbször nem a szomszédos helységekben értékesítették zsákmányukat a betyárok, hanem levitték az Alsó-Bácskába, vagy Baranya megye területére úsztatták át. Az ott lopott lovakat viszont, hogy ne jöjjenek üres kézzel, a Bácskában adták tovább.682 Baracska levéltárának teljes pusztulása következeiében kevés adattal rendelkezünk a falu belső életéről. Bács megye és Mohács város levéltára azonban — ha gyéren is —, szolgál néhány adalékkal. Ezek természetesen csak mozaikszerűen rakhatók egymás mellé. Láttuk már, hogy a baracskai jószág nem kis része a szigeti erdőben legelt, s sok kárt tett a mohácsiak erdejében, a kerített széhás és gyümölcsöskertekben. A mohácsi uradalom, mivel ebből nem kis jövedelme származott, nem tiltotta a legeltetést, sőt igyekezett elősegíteni. A favágásra is cédulát adtak a baracskaiaknak. Különösen télen értek rá erre, más munka nem lévén. A mohácsi bírónak jelentették a város lakói, hogy „Bács Vármegyei Helsigeknek lakósi úgy mint Deutoviak, Baracskaiak. Csataljaiak és Garaiak Szigetben levő Erdőt nagyon kivágták, itt nem száraz dőlt fát, hanem fönálló nyers ölfákat számtalanokat levágtak, levágván el is hordtak, melly erdő pusztítására naponként kétszáz szánnyal által járnak .. .’,683 A harapni friss januári napokban csak iramodásnyi messzeségben volt a pihent, játszódni vágyó lovaknak a mohácsi erdő. Az építkezéshez, javításhoz szükséges fát hordták haza, nem éppen szabályosan a Dunán inneni falvak magatehetős gazdái. Legtöbbször persze cédulát sem váltottak, vásároltak a baracskaiak, hanem csak „ha nem jössz, viszlek” alapon termelték ki a fát. Egy Mohácson szolgáló baracskai születésű szolgalegényt azért büntetnek meg 12 pálcaütéssel, mert hírt adott a falubelieknek és a dautovaiaknak, hogy ekkor és ekkor ne jöjjenek az erdőbe, mert a mohácsiak lesbe állva várják és elfogják őket.68'* Pedig olyan túlságosan nem voltak fának szűkiben, mert a gyúrityi töltés (út) javítására 1000 kéve fasinát (rőzseköteg) adtak el a megyének.685 Az 1828-as összeírás nem szól a baracskai kocsma bérlőjéről, pedig létezéséről más forrásból tudunk. Nagy János vendégfogadós arról panaszkodott, hogy a helyben lakozó uradalmi számtartcí 50 forint sózott húst vett el tőle. Miután elégtételt nem kapott az úriszéken, a megyéhez fordult.688 A megye kivizsgálta az ügyet, és megnyugtatta a sértetett, hogy azért nem, mert azóta nem tartottak úriszéket, ami persze aligha vigasztalta meg a kocsma bérlőjét. A baracskai úriszéken intézték különben, ha ugyan intézték, a szomszédos Béreg község lakóinak panaszait is.687 214
