Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
tott Nagy Mihályné házában négyen laknak: egyik család házas, a másik házatlan zsellér. A falu 363 családja közül Nagyné az egyetlen olyan, akit zsellérnek minősítenek, de 18 hold földje és 11 kaszálónyi rétje van. Talán idős szüleit kellett eltartania, vagy másmilyen okból került a zsellérek közé? Ki tudná ezt ma már megmondani. Négy szomszédos községet iparosok szempontjából megvizsgálva, a következő képet nyerjük. Kerékgyátó Takács Begnár Kovács Csizmadia Asztales Varga Kádár Molnár Lakatos k ötélverő Esztergályos Szabó összesen Baracska 1 6 1 3 1 12 Bátmonostor 5 5 Csátalja 3 1 2 13 1 1 3 15 Dávod 1 7 1 1 1 13 Gara 2 7 1 9 Baracska nem áll rosszul iparosok dolgában, bár sokféle mesterember hiányzik. Ezek jórészét azonban a szomszédos Csátalján megtalálhatta a falu népe. Különösen a 6 takács tűnik igen soknak, hiszen ennél több takács csak Baján dolgozik az egész környéken.6'*6 A földművelés technikájára vonatkozóan kevés, de lényeges adat található magában az összeírás végéhez csatolt szöveges részben. Ebből kiderül (18. rész), hogy a tavaszi és őszi szántás egyaránt 4 igával történik. Az őszi vetések alá háromszor, a tavasziak alá kétszer szántanak. A hatalmas távolság miatt csak a föld harmadrészét képesek trágyázni, pedig maguk tudják, hogy a háromévenkénti trágyázás nagyon előmozdítaná a termékenységet (16. rész). A szabadon tartott birkák szerteszéjjel potyogtatták bogyóikat. Egyedül az istállóban tartott szarvasmarháktól remélhettek némi trágyát. Magas értékét az mutatja, hogy egy borjú ára 48 krajcár, ugyanakkor egy kocsi (?) trágya ára 12 krajcár (12. rész). Éppen ezért inkább az őszi vetés alá trágyázták. Miután a földek „ganajozása” megtörtént, a szántás következett. Tavasziak alá akkor, amikor a föld fagya kiengedett, ősziek alá a nyári ugarolást követően szeptemberben. A csoroszlyák által hasított s az ekevasak által felforgatott barázdák, illetve a szántás mélysége 3—5 ujjnyi lehetett.647 A felszántott földek bevetése kézzel történt. A vetők a nyakukba kötött, vállukra erősített gabonás zsákokból tempós, félkörös mozdulatokkal szórták szét az új életet. Ezeket az évi terméseredményeket nagymértékben befolyásoló munkákat fokozott gondossággal, a fiatalabb gazdákat folytonosan figyelve és tanítva végezték. A boronálásra (7. rész) is vigyázni kellett, mert a rossz, elnagyolt boronái ás nyomán hiányosan, foltosán kelt a mag. Az őszi vetést szüretre lehetőleg elvégezték, hogy az akkor hulló gyönyörű eső jól áltaihassa a földet. Egy korabeli gazdasági író éppen a bácskai gazdáknak ajánlja, hogy ültessenek több fát, mert „rendes tüzelésre való fát nevelvén, az égetésre 210
