Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?

Árnyaltabbá válik a kép, ha az 1 háztartásra jutó állatállomány nagyságát számoljuk ki.

Családfők száma Ökör j ármos

Tehén

Tehén meddő

Tinó és üsző 3 éven felüli

Tinó és üsző 2—3 éves

Igás és ménesló 3 éven felüli

Igás és ménesló 2—3 éves

Juh 1 éven felüli Sertés

1 éven felüli

Negyedtelkes

118

0,17

0,32

0,130,03 —

1,86

0,01

0,31

0,23

Féltelkes

50

0,24

0,72

0,420,36 —

2,10

0,14

1,96

0,78

Háromnegyedtelkes

7

1,42

0,71

0,420,57 —

2,14

0,86 17,28

1,57

Egésztelkes

1

2,00

2,001,00

— —

2,0

1,00—

4,00

Zsellér

163

—

0,15

0,020,02

0,01

0,16

——

0,06

Ebből az is kiderül, hogy egy negyedtelkes gazdának igaerejét (jármos ökrök + lovak) összeszámlálva egy számos állatra 2,4 hold föld megmunkálása várt. A féltelkes állatai 3,8 hold, a háromnegyedtelkeséi 3,7 hold, az egész telkeséi ugyanakkor 9,0 hold megmunkálását kellett elvégezzék. Ez ugyan roppant kevésnek tűnik (az 1930-as években 15 kh. területet számítottak két lóra), de ne feledjük a korabeli útviszonyokat, melyek miatt félteherrel lehetett csak a behordást végezni. A kisbaracskai kötött talajú, vizes, agyagos, vagy a tőle északkeletre fekvő homokos terület egyaránt nehezen volt járható. A legjobbaknak számító gyúricsi földek pedig 18—22 kilométerre voltak. Ezeket csak heti kinnlakással lehetett művelni. Nyilván ezért keletkeztek eleinte ideiglenes szállások, amint ezt XVIII. század végi forrásaink már jelzik, majd a jószágot őrző pásztorok téli kinnlakása után lassan a település (a későbbi falu) is megéled a tájon.

Nem szabad elfelednünk a már korábban kimutatott irtványföldeket a számításból, ami tovább növeli, mintegy harmadávalfelével tetézi a megművelendő terület nagyságát.

Az 1828-as összeírás állatállomány nagyságára vonatkozó adatai nem megbízhatóak. Kétszeresen kételkedhetünk azoknak a falvaknak esetében, melyek határa különösen alkalmas volt az állatállomány elrejtésére. A jószágot legjobban a rétes, bozótos, erdős, nehezen járható ártéri ingoványokban lehetett eldugni. Az összeírások számadatainak helytelenségét még jobban átlátjuk, ha a bevallott állatok családokra bontott táblázatát ilyen szempontból újra megszemléljük. Képtelenségnek tűnik, hogy a negyedtelkesek közül minden 4., a féltelkesek közül minden 2. házban legyen csak

207

I