Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
jén 4, egyébként 2 igásállattal kell teljesíteni. Csak aratás, kaszálás és szüret idején lehet a heti 1 napi robotot megduplázni, de akkor a későbbi hetek robotja csökken. A fél-, negyed-, nyolcad telek után az egész telekre eső robot arányos hányadát kell teljesíteni. Évente egyszer 4 egész telkes összefogva legfeljebb 2 napi járóföldre hosszúfuvart ad, közben a vámot, harmincadot, révbért, szállást a földesúr fizeti. 3. A faizás jogával élő egésztelkes jobbágy az uraság erdejéből köteles két gyalogparaszt által előre felvágott egy öl tűzifát a földesúr házához szállítani. 4. Minden egésztelkes gazda ad esztendőnként az uraságnak konyháravalóul két csirkét, két kappant, 12 tojást, egy icce kifőzött vajat. 30 egésztelkes évente egy borjút, vagy helyette 1 forint 30 krajcárt. 5. A föld minden terméséből: búzából, rozsból, árpából, zabból, kenderből, lenből, továbbá méhekből, bárányokból, gidákból, „melyek azon esztendőben lettenek”, kilencedet adnak a jobbágyok. 6. A kender- és lenkilenced helyett szabadságában áll az egészhelyes jobbágynak 6 fontot megfonni az uraság kenderéből. 7. A borkilencedet vagy hegyvámot akóval mérve mustban kell leadni. A fentieken kívül még számos kisebb jelentőségű rendelkezést tartalmaz az urbárium,576 de itt csak azokat sorolhattuk fel, melyek Baracska jobbágyainak életére kihatással voltak, s amelyekről a falu urbáriumában szó esik. Az új szabályozás végrehajtásához szükséges volt a helyzet megbízható felmérésére. Az úrbéri rendelet ezért a falvak népének meghallgatását tűzte ki a rendezés első lépcsőjéül. A szóbanforgó vallomásokban eszerint, melyek az úrbérrendezés során feltett kérdésekre válaszképpen hangzottak el az egyes falvakban, maga a parasztnép adott képet helyzetéről.57' Országszerte általában bőven és részletesen fel is jegyezték e vallomásokat, de Bács megye igen röviden intézte el azokat. Már maga az is ellenkezett a kiadott rendelettel, hogy latin nyelven vették fel a vallomásokat, holott azokat magyarul kellett volna leírni és hitelesítés előtt felolvasni. A rögzített válaszok meglehetősen egyöntetűek, sőt gyakorlatilag csak Szántónál részletezték azokat és a többi községnél röviden csak ez áll: „ugyanaz.” Pedig a valóságban tarka sokrétűség uralkodott az egyes községek határhasználati jogában, szolgáltatási kötelezettségeiben, gazdasági berendezkedésében. Az elnagyolt feljegyzések éppen ezt nem tartalmazzák. Ismeretük azonban ennek ellenére közelebb segít az úrbéres viszonyok előtti állapot megítéléséhez. Nézzük tehát sorba a 9 kérdőpontot és az erre adott válaszokat. íi 161
