Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?

A nyár nagy dologidejében alig-alig van esküvő, s ahol igen, ott „nyomós” okok siettették azt. Feltűnő, hogy 18 év alatt mindössze két házasságot kötöttek októberben, holott a múlt század utolsó harmadától kezdve — eddig tudjuk néprajzi gyűjtésekkel visszafelé követni a baracskai szokásokat — elsősorban az októberi esküvő divatozott. „Ekkor már a dologidő elmúlt, meg a borok is leforrtak, hát jöhetett a lagzi” — mondogatják az öregek. Arra gyanakszunk, hogy a gyér lakosság és a viszonylag kevesebb állatállomány miatt csak később fejeződtek be az őszi munkák. Mindenesetre tény, hogy november 16 házasságkötéssel a harmadik helyen áll. Decemberben, tehát advent idején, egyetlen házasságot sem kötöttek. Ez újra arra mutat, hogy az esküvők idejét elsősorban az egyházi előírások határozták meg, a gazdasági tényezők csak másodlagos, bár nem lebecsülhető szerepet játszottak.552

Az esküvők napok szerinti megoszlása a következő:

Vasárnap. . 63

Hétfő .. . 10

Szerda. . 5

Kedd .. . 4

Csütörtök. . 3

Péntek. . 2

Szombat. . 2

Meglepő kép, mely ellene mond minden eddigi tudásunknak. Néprajzi gyűjtéseken az öregek mindig a keddi, vagy szerdai napot emlegették, mint az esküvők szokásos napját. Megválasztásánál figyelembe vették, hogy a készülődés ne essen vasárnapi munkatilalomba, ne menjen a mise rovására, de a heje-huja, eszemiszom se húzódjék a pénteki böjtbe.552

Az ellentmondás okait keresve csak feltételezésekre vagyunk utalva. A vizsgált időszak a falu benépesedésének első két évtizedére esik. Mint látni fogjuk nagy a népmozgás, a lakosság meglehetősen szegény. Ebből következik, hogy nagy lakodalmakat nem tarthattak. A szegényes lakodalom előkészületei viszont nem voltak olyan nagyok, hogy a vasárnapi munkatilalmat vágy a misét, az áthúzódó mulatság a pénteki böjtöt sérthette volna. Feltételezzük, hogy a kedd-szerdai napokra akkor tevődött át az esküvők ideje, mikor a népesség (valamikor a XIX. század elején) gazdaságilag már megerősödött. Jellemző, hogy századunk elején szombaton csak a béresek, uradalmi cselédek tartottak lakodalmát vidékünkön, mert akkor volt szabad napjuk.

1751-ben kezdődik a helyi anyakönyvezés és ez már jelzi, ha az egyik fél más faluból való. Tíz év alatt (1751—1760.) 20 férfi és 12 asszony származik más községből. Az összeházasodás köre az alábbi:

139