Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
kívánnak s maguknak más területet kértek kirendelni.”5'*7 Másnap Kovács mérnökkel és Redl adminisztrátorral megtekintik a környező területet és pusztákat: „Szántován hamar megebédelvén, Krusevlye és Sztanisith pusztákra mentünk ki, ahol tényleg a királyi szarvasmarhát legeltetik és szénát is szoktak gyűjteni a csordabeli marha számára. E két pusztát mindenben elsőrangúnak találtuk, kivéve hogy itt--- fát nem lehet találni. S minthogy “az említett baracskai és dautovai rácok maguk is Sztanisith pusztára számítanak, ezen pusztákon pedig az uradalmi marha megkárosítása nélkül egy rész könnyen telepíttethetnék: ezért tehát egy ott létesítendő falu számára azt a helyet tűztük ki, ahol a péterváradi királyi úttal a zombori út találkozik; s ezen körülmény miatt ezen új falu... nemcsak a földes uraságra nézve, hanem a közjónak is igen előnyös és alkalmas lesz-.. Minthogy azonban Sztanisith pusztának ez a része nem elégséges olyan falu telepítésére, amilyenek a katonai szállítások miatt a királyi utakon kívántainak ; azért e fent említett dautovai és baracskai ráczok Szántováról követtek minket és kérték, hogy nekik a téli vetésre szántóföldet jelöljünk ki.” Cothmann azzal az utasítással hagyta ott Kovács mérnököt, hogy mindjárt a következő napon a rácoknak elegendő földet jelöljön ki a jövő szántásra. A dautovai és baracskai rácoknak összesen 25 ekényi (aratrum) földjük volt. Legterjedelmesebben a szomszédos Csátalja meglátogatása után ír Baracskáról: „Május 31-én mindjárt napfölkelte után a Dunának egy ága mellett fekvő Baracska falu felé vettem utamat. Ezt a helységet azelőtt görögkeleti vallású rácok lakták, most pedig nagyobbrészt katholikus magyarok vannak itten; s minthogy az utóbbiaknak száma napról napra szaporodik, a kevés még itt levő rác innen el akart költözni, s ezért más földet kért magának kijelölni, amit Stanisith pusztában már meg is kapott. Baracska határa homokos s annyira szűk, hogy — hacsak a kissé távolabb fekvő Gyuritz pusztát nem kapták volna bérbe évi 200 forintért és a termény hetedrésze fejében —, a lakosságnak elegendő földművelő gazdasága sem volna; jóllehet e helység mostani lakói ideiglenesen inkább csak halászattal látszanak foglalkozni. Különben van nekik már saját lelkészük és kis templomuk, mely ugyan csak földből van verve, de mégis megáilhat addig, míg a kiköltöző, de még hátralévő rácok helyébe itt több katholikus telepedik le s így megerősödnek.” Az 1763-as év tehát újabb határkövet jelent a falu életében, mert rác lakói a szomszédos örszállásra (Sztanisics) költöznek át.5'13 Röviden tehát Baracska népesedéstörténete az alábbiakban foglalható össze: A falu és a környék lakossága a középkorban színmagyar volt. Mohács előestéjén (1522) nyolc család lakik Baracskán. Az 1554— 1591 közötti időből hat török defter maradt ránk. Baracska házainak száma erősen ingadozik, ami a nyugtalan idők velejárója. 1578- ból ismerjük a falu lakóinak teljes névsorát: 13 családfőjének neve kivétel nélkül szláv. A magyar lakosság közvetlenül a török uralom első évtizedeiben vagy elpusztult, vagy békésebb tájra mene-134
