Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak
érsek teljesíti kérésüket, s néhány hónap múlva már írásba foglalják az új plébános járandóságát. Kötelezik magukat, hogy évente 2 szekér szénát, 2 akó bort, V2 mázsa zsírt, 10 icze vajat, 40 font faggyút és 1 hizlalt ártányt adnak. Ha ez utóbbi nem kellene természetben, úgy 6 forintért megváltják. Tüzelőfát annyit hoznak, amennyi kell. Tartoznak 2 napi szántással (családonként?), a magot azonban a plébánia köteles adni, az aratás viszont a jobbágyok dolga. „Jövő télen 3 szobának, konyhának, kamrának, pincének, istállónak szükséges szerszámfát meg fogunk készíteni, hogy a jövő kikeletkor a plébánia házhoz foghassunk és megépíthessük.”507 A keresztelési anyakönyveket 1751. július 9-én kezdte vezetni Ungvári Tamás, az első helybéli plébános. Még ebben az évben megszervezik az elemi iskolát is.508 A plébánosok viszonylag egyszerű körülmények között éltek, s meglehetősen szegények voltak ebben az időben. Patachich érsek majd minden levelében sürgette a Helytartótanácsot és a Kamarát, hogy segítsenek ezen a helyzeten.500 A Helytartótanács végre a kamarai birtokokból hasított ki földet a plébánosok számára.510 Gyakorlatilag azonban, a kamarai tisztviselők hanyagsága és hállgátólagos ellenállása miatt, még évekig föld nélkül maradtak a plébánosok. Fő jövedelmük a párbér volt, melyet mindenki fizetett, tekintet nélkül vagyoni állapotára. A másik tétel a deputatum volt, mely a fent ismertetett természetbeni járandóságot jelentette. Az egyházi viszonyok mellett vessünk egy pillantást a falu belső életére, annak közigazgatására Az 1715-ös és 1720-as összeírásból ismerjük a bíró nevét. A két személy nem azonos. 1725-ben egy harmadik,511 majd 1740-ben egy negyedik név bukkan elénk.512 Az adatok olyan távolra esnek egymástól időben, hogy ebből alig tudunk következtetést levonni. Gyanítjuk azonban, hogy a bíróság sorra járt, azaz évente más és más volt a bíró. E terhes tisztséget senki sem vállalta szívesen. A fenti adatokon túl ennek legerősebb bizonyítékát az 1755-től vezetett anyakönyvekben találjuk. Ezekben ugyanis gondosan felírták a jegyző, bába, tanító, serfőző, mészáros, borbély (orvos) foglalkozását, de a bíróét soha. A nyilván évente változó bírói tisztség alatt nem született gyermeke bíróéknak. A faluszervezet és a belőle sarjadó önkormányzat vezetője a bíró. Nem igen kapnak érte, mert a közösség sok tennivalója elvonja a bírót saját gazdaságától. Riasztó a teher és a velejáró felelősség is, amely a bírót nem egyszer botbüntetésre vagy éppen kamarai, esetleg megyei börtönbe juttatja. Már nemcsak a faluközösség szolgálata nehezedik a vállára, a falu határának bejárása, megvédése, határjelek megújítása, gazdátlan földek kiosztása, a nyomásosra átváltó gazdálkodás irányítása, községi földek műveltetése, a haszonhajtó jogok gyümölcsöztetése, a falu. jövedelmének kezelése, róla való számadástétel, szükség esetén kölcsönszerzés, károk felbecslése, tékozlók megrendszabályozása, tétlenek munkára szorítása, árvákról, elesettekről való gondoskodás, katonák beszállásolása, adó beszedése, kisebb ügyekben bíráskodás, általában tehát a falusi élet hétköznapi rendjének fenntartása. Mindezeket, és 126
