Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Az új élet küszöbén

őszieknél kétszeri szántás után a vetőmagon kívül 5—8, a tavaszi­aknál 4—5 köblösre tették. Nem tévedhetünk sokat, ha 6 köblös átlagot veszünk. így az összes termés mintegy 270 köbölre, azaz közel 100 métermázsára tehető. (1 pozsonyi köböl = 61,5 liter, il­letve 1 pozsonyi köböl = 74,5 font, azaz 37 kilogramm.)424 Ha a délszláv zadrugák miatt — korábbi gyakorlatunkhoz híven — tízre becsüljük egy-egy család létszámát, úgy 120-an éltek a faluban. Egy lakosra ez esetben mintegy 8 mázsa gabona jutott, ami bőven fedezte az évi szükségletet.425 Hangsúlyoznunk kell a fenti számí­tás hozzávetőleges voltát, de tájékozódásra mindenképpen alkal­masnak véltük. Az 1715-ös összeírás, a szomszédos helységekben is egyértel­műen, a föld szabad foglalásáról tanúskodik. A szabadfoglalás sa­játossága, hogy a neki megfelelő művelési forma a vad, vagy sza­bályozatlan rendszer. A határ nincsen nyomásokra, fordulókra osztva. A bőséges gyepből minden jobbágy annyit tör fel magának, amennyire szüksége van, illetve amennyi erejéből telik. Az így művelés alá fogott földdarabot több éven keresztül szántja és veti, amíg a föld termőereje ki nem merül. Akkor otthagyja, és másik helyen olyan gyepet szemel ki magának, amely még friss termő­erővel rendelkezik, és amelyet szántásra, vetésre alkalmasnak ítél. Egy bizonyos idő elteltével az ilyen rablógazdálkodással kizsarolt földdarab helyett azután újabb határrészt fog eke alá.426 Egyik oldalról a kiterjedt faluhatárok, másik oldalról a lakosság kis lé­­lekszáma teszik lehetővé, hogy az új életre berendezkedni készülő paraszt minél ritkábban kényszerüljön a rablógazdálkodással már egyszer kiélt földet művelés alá fogni. A földben való válogatás le­hetőségét még más tényezők is elősegítették. Azon túl, hogy a ritka népességnek viszonylag nagy terület állott rendelkezésére, általá­ban kicsi az egy-egy jobbágy által megművelt föld terjedelme is. A Rákóczi szabadságharc az állatállomány nagymérvű pusztulását vonta maga után. Igásállatok nélkül pedig lehetetlenség komoly földművelést folytatni. Az állatok számáról, fajtánkénti eloszlásáról semmiféle ada­tunk nincs. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az értékesebb igásök­­röket télen, legalább a nagy fagyok és havazások idején, takar­­mányozták. Négy kaszálónyi rétje éppen a legtöbb gabonát ter­melő Baracsanin és Baskotácz családnak van. Mellettük minden bizonnyal nagyszámú rideg marha és birka legelt a réteken, s disznók százai makkoltak az ártéri erdőkben. Végig üresen hagyták az összeírok a szőlők feljegyzésére szol­gáló hasábot. Az alig négy éve elült csatazaj, a többszöri rajtaütés és menekülés még elevenen élt az emberek emlékezetében,427 s ha netán ültettek is szőlőt, az még nem fordult termőre. Az 1720-as összeírás nagy változásokat tükröz az alig öt évvel korábbihoz viszonyítva. A lakosság számának 58 %-os gyarapodá­sával szemben a szántóföld nagysága éppen tízszeresére, tehát 1000 %-kal növekedett. Szinte hihetetlen nagy ugrás ez. Ügy tűnik, meg­szűnt a föld szabad foglalásának rendszere is, kialakult a telek-105

Next

/
Oldalképek
Tartalom